Frédéric Chopin

Ha múlt héten Liszt akkor természetesen most Frédéric Chopin, és az egyik nagy kedvencem tőle a Andante spianato et grande polonaise brillante. E két művészben sok közös volt, ugyanabba az érába születtek (Liszt másfél évvel később). Szerencsére tehetős családba akik hamar észrevették a tehetségüket és már egész kicsi korukban zenét tanultak, 10évesek se voltak de már komponáltak. Nehéz ma ezt elképzelni de ez a két ember 10-16 évesen olyan műveket hoztak létre amit az emberiség mindig fog hallgatni és csodálni, nem véletlenül. Ha belegondolunk, mi mit csináltunk 10-16évesen? :). Na ugye, hogy nehéz ezt elképzelni.

Később Párizsba költöztek mindketten, szoros barátság alakult ki köztük, és mivel mindketten zongora virtuózok voltak ezért nagyon sok művet írtak zongorára, Chopin szinte kizárólag csak zongorára, Liszt később rengeteg más hangszerre, zenekarra is írt, de tőle is a legismertebb művek mind zongoradarabok. Viszont a jellemük teljesen más volt. Liszt parádés előadó volt, Európa szerte mindenki őt akarta. Korának rocksztárja volt. Chopin ezzel szemben visszahúzódó, nagy koncerteket nagyon keveset adott pedig ugyanolyan virtuóz zongorista volt mint barátja, Chopin inkább kis, zárt körű előadásokat adott. Talán pont ezért barátságuk később megromlott, pedig Liszt nagyon csodálta Chopin-t élete végéig, de hogy pontosan mi állt a háttérben azt a mai napig nem tudjuk.

Chopin nem publikált sok művet, viszont minden egyes darab tökéletes (ezzel szemben Liszt rengeteget adott ki). Ő úgy gondolta, hogy egy néhány perces művel is kilehet fejezni ugyanolyan érzéseket mint egy 2-3órás operával. Mindig az egyszerűségre törekedett, és ezt nagyon könnyen észrevehetjük ha összehasonlítjuk valamelyik művét egy Liszttel. Lisztnél minden egyes másodpercben nagy dolgok történnek, sok hang, ugrálások, míg Chopin-nél a dallam mindig egyszerű, de fülbemászó, szép, és mindennél jobban sugározza az érzéseket. Egy fórumon olvastam valakitől, hogy Chopin volt az első aki rátudta venni a zongorát hogy énekeljen, és Liszt volt az első aki rátudta venni a zongorát hogy egy egész zenekart megszólaltasson. A kettejük érdekes történetéről Eckhardt Máriától lehet olvasni egy cikket akit bővebben érdekel.

A darab amit választottam az egyik nagy kedvencem tőle, az első 5 és fél percet, az Andante spianato -t később írta hozzá felvezetésképp, a fő téma pedig a 9 és fél perces Grande polonaise brillante azon kevés Chopin művek egyike ahol orchestra is van a zongora mögött. Sokszor átírta, létezik zongora quartett verzióban is, és végül az egészet egy zongorára is átírta, manapság azt a verziót játsszák. Viszont ez az eredeti, különleges verzió orchestrával.

A zongorista ismét magyar, Cziffra György. 20adik század legnagyobb zongoristái között van, és sajnos ő is egy hányatott sorsú, el nem ismert művészünk volt akinek külföldre kellett szöknie hogy életben maradhasson. Egész fiatalon koncerteket adott már, de a Zeneművészeti főiskolára nem engedte be az előkelő művészvilág, pesti lokálokban kellett játszania. Volt Szovjet fogságban, munkatáborban ahol kezei teljesen tönkrementek és utána kellett néhány év gyakorlás, hogy újra játszani tudjon, aztán 56ban Franciaországba szökött.