Bartók Béla

Bartók Béla (1881-1945) már 1 évesen jelezte szüleinek, hogy melyik zene tetszik neki és melyik nem, bár még nem szóval mert beszélni nem tudott. Ő is csodagyereknek számított, gyermekkorában végig próbált mindenféle hangszert, 4 évesen meg már zongorázott. 18 évesen felvételt nyert a Pesti zeneakadémiára ahol zongorázni tanult Erkel és Liszt tanítvány Thomán Istvántól, és zeneszerzést Koessler Jánostól. Zongoristaként már korán megismerte az ország, sőt külföldre is eljutott, és később világhírű muzsikus vált belőle, de mint zeneszerző lassan futott be. Német klasszicista és romantikus stílusok hatottak rá, főleg Brahms, de 1904 nyarán vidéken pihent ahol meghallotta ahogy a parasztok mulatnak a magyar népdalokra és egyből beleszeretett a magyar népzenébe. Ezután járta az országot, és Kodállyal együtt gyűjtötték a magyar muzsikákat, amiket előttük még senki. A környékbeli országokba is hónapokat töltött, több ezer szlovák és román népdalt gyűjtött össze. Ezek a népi dallamok a komponálására nagy hatással voltak, és lassan befutott mint zeneszerző, először operákkal (A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára) amikben fellelhető volt a magyar és környező országok népdal motívumai, de emellett több újszerű hangzással próbálkozott amit nehezen fogadott be a közönség, és mai napig modernnek hat Bartók stílusa.Bartók újszerű stílusát a kritikusok egyszerűen barbárnak minősítették, erre a saját zenéjét kiparodizálva írta az Allegro Barbaro-t. Az épphogy 2 perces rövid művet félig viccből írta, de ma már tudjuk, hogy meghatározó Bartók életművében.

Szokolay Balázs-tól hallgatjuk a magyar népdal gyűjtésből származó, 1907-ben megjelent 3 csíkmegyei népdalt (Sz. 35a, BB 45b).