Chopin szonáták

Frydryk Chopin sikeréhez vezető útja hosszabb zongoraversenyeivel és variációkkal volt kikövezve de Párizsban mikor kialakult a “Chopin stílus” a rövidebb hangvételű darabjaival lett világhírű zeneszerző, és előadóként is a legnagyobbak között tartották számon (még úgy is, hogy kevés koncertet adott, csak kis számú közönség előtt játszott szívesen). Mazurkák, noktürnök, keringők, polonézek, sherzo-k, de még az etűdök és prelűdöket is mindenki imádta, minden korabeli előadó műsorára tűzte mert biztos sikert arathatott vele. Ám volt Frydryknek is néhány darabja ami nem aratott korában osztatlan sikert, viszont ma a legnagyobb művei között tartjuk számon.A második és harmadik szonátáját korában nem úgy fogadták mint a többi művét. Az általános vélemény az volt, hogy Chopin új, szabad, éteri gondolatait, dallamait nem lehet régi rácsok, formák közé beszorítani, még Liszt is így ír könyvében:

Szép koncerteket és szonátákat írt, ámde e dolgozataiban nem nehéz felismerni, hogy több bennük az akarat, mint az ihlet. Az ő ihlete parancsoló, fantasztikus, meggondolatlan volt, lépései szabadok, és úgy hisszük, erőszakot követett el géniuszán valahányszor alá akarta azt vetni a szabályoknak, osztályozásnak és a rendszerezés oly nemének, mely nem az övé volt, és igényeinek nem felelhetett meg – mert szelleme egyike volt azoknak, melyeknek varázsa leginkább akkor nyilvánul meg, midőn tévedni látszik.

A klasszikus szonáta forma a pontos, mesterkélt arányokról szólt: Első az allegro ahol a témákat mutatja be a szerző, második tétel általában lassú, bár Beethoven-nél megjelenik a scherzo, és végül a finálé. Chopin ezt már a fiatal kori első szonátájában próbálta átértelmezni, de a másodikban (b-moll, op. 35.) alakult ki az elképzelése, amiben a híres gyászinduló a harmadik tétel. Frydryk egy zenei elképzelést talált ki a klasszikus szabályos arányok helyett, nála a dráma és a zenei elbeszélés kapott helyet. Fájdalmas küzdelem a végig, gyászinduló, és végül a konklúzió. A harmadik (h-moll op. 58.) szonáta líraibb, egy epikus elmesélés amibe kevesebb a dráma, és jókedvű a vége. A másodikat 39-ben fejezte be első Nohant-ban töltött vakációjában George Sand-dal, a harmadikat pedig 44-ben.Mára a harmadikból választottam az első tételt, amelyben csodaszép témákat hallhatunk, kifinomult szabad, légies dallamok. Néhol feltűnik a feszültség, de el is illan menten.

Az előadó a feltörekvő lengyel zongorista tehetség, Rafał Blechacz. 2005-ben a 15. Nemzetközi Chopin versenyen úgy kapta meg az első díjat (és még jó párat), hogy több zsűritag azt nyilatkozta, hogy a többi versenyzőnél klasszisokkal jobb volt Blechacz.