Az esőcsepp prelűd

Frédéric Chopin 162 éve halt meg. Egész életében sokat betegeskedett, de az utolsó 2 évében rengeteg feküdt az ágyában, és végül 1849-ben a Vendôme téren lévő házában hunyt el. Utolsó napjaiban legkedvesebb barátai és testvére vették körül, Delfina énekelt neki, Franchomme gordonkán játszott neki, és egy lengyel barátjának aki felszentelt pap volt végül meggyónt, bár nem volt hívő ember felnőtt életében.

Utolsó útján rengetegen elkísérték, október 30-án a Szent Mária Magdolna templom homlokzatát fekete bársonnyal vonták be amin két nagy arany betű díszlett: F.C. Háromezer ember fért be a templomba, de óriási tömeg gyűlt össze a templom előtt is. Mozart Requiem-jét adták elő saját kérésére, illetve az e-moll (negyedik) és h-moll (hatodik) prelűdjeit, és természetesen a második szonátájának Gyászinduló tételét.

Chopin leghíresebb prelűdje, és egyben az egyik legismertebb műve a 15. prelűd, nem véletlenül. Az esőcsepp elnevezést George Sand akasztotta rá, holott Chopin mindig is tiltakozott, hogy a műveinek címet adjanak és ezáltal megmagyarázzák. Lassan egy éve vettem a kottáját először kézbe, és pár hete éreztem úgy, hogy eljött az idő egy videóhoz, bár azt meg kell mondjam, hogy ezeknél a romantikus műveknél nagyon kijönnek a digitális zongora hátrányai egy igazihoz képest.

Sand és Chopin titokban akarták tartani fellobbant szerelmüket, ezért 1838-ban elutaztak Mallorca szigetére, ahol el akartak bújni a párizsi nyüzsgő élet elől. De a nyugalom és pihenés helyett hamar kiderült, hogy a Mallorca tél is hideg, esős, szeles. Egyik nagy vihar alkalmával Chopin csúnyán megfázott, és a helyiek féltek a tüdővésztől, ezért nemes egyszerűséggel elzavarták őket Palma-ból. Egy Valldemosa nevű kis falu melletti kolostorba találtak csak szállást, és Chopin ott fejezte be a 24 prelűdjét amiken már sok hónapja dolgozott, de hogy valójában mennyit is tudott ott dolgozni azon mai napig vitatkoznak a zenetudósok, mivel láza néha olyan magas volt, hogy többször csak egy hajszálon múlt az élete.

A prelűdökkel Chopin a nagy Bach előtt tisztelgett, de sokkal többet ért el vele mint elődje bizonyos tekintetben. Bár zeneileg Bach kétszer 24 prelűdjének mai napig óriási hatása van, de Chopin művei utat törtek a nagyközönség felé, és míg Bach Wohltemperiertes Klavier könyveit tanítás céljából írta, addig Chopin op. 28.-as prelűdjeit koncerteken adják elő a mai napig.