Liszt 200

200 éve a Liszt családnak hozott egy csodát a gólya, megszületett a kis Franz, egyetlen gyerekük. Apja zenész volt, de legmerészebb álmaiban sem merte azt gondolni, hogy az ő kisfia ekkora tehetséggel és szorgalommal lesz megáldva.

9 évesen már koncerteket adott amire a főurak is felfigyeltek, és apja közbenjárása után támogatásukkal hamarosan Bécsben is bemutatkozott, és a híres Salieri és Czerny tanította az ifjút aki hamar túlszárnyalta tudásban apját. Innen indult Európa-hódító útjára a zongorista, zeneszerző, karmester és tanár: egy útjait egyengető apával, rengeteg tanulással jó mesterektől, végeláthatatlan szorgalommal és akarattal. 20 évesen már bejárta fél Európa koncerttermeit, híre pedig mindenhova eljutott. Chopin és ő emelték a zongorát koruknak legünnepeltebb hangszerévé. 40 éves korában letelepedett Weimarban és a zeneszerzésre koncentrált, bár sajnos mai napig sokan csak másodrangú zeneszerzőnek tartják, pedig valójában ott a helye a legnagyobbak csarnokában, Bach, Mozart, Beethoven és a többiek mellett. Örök újító volt, zenéjét mai napig sokan próbálják elemezni, megérteni, értelmezni. Ebből a korszakában választottam egy darabot, az egyik leghíresebb művét: a b-moll Szonáta.

Az 50-es években már a szimfonikus korszakát tervezte, de előtte szeretett volna egy olyan monumentális és forradalmi zongora darabot megírni ami összegzi a tapasztalatait és tudását. Szonáta nevet adta neki, bár nem sok köze van az igazi szonáta formához, de mai napig sok-sok elemzés születik, és épp ezért az előadások is teljesen mások. Érdemes meghallgatni a legnagyobbaktól, mert ezt a művet tényleg mindenki máshogy interpretálja.

Először Marc Szvjatoszlav Richter, aztán Cziffra György előadásában, íme:

A témája egyébként a Lisztnél sokszor visszatérő Faust sokak szerint, de itt nagyon érdekes hogy ez nem program zene ahol egy adott versre vagy más írásos műre alapozva készült a zenemű, pedig a mester előszeretettel írt programzenéket, és ez a legfontosabb és legnagyobb kivétel.