Ravel és Liszt a szökőkútnál

Maurice Ravel 1875-ben látta a meg a napvilágot dél Franciaországban, zeneszerzői tehetsége már tizenévesen nyilvánvalóvá vált, szülei próbálták is taníttatni, de az ifjú zeneszerző gyakorolni nem akart. Őt csak a zeneszerzés érdekelte élete végéig, és sok zongoraművet írt de sohasem ő adta elő, ha pedig vezényelt akkor a közönség a zeneszerzőnek tapsolt a végén, és nem a karmesternek.

1889-ben a párizsi konzervatóriumba felvételt nyert, a zeneszerző Gabriel Fauré volt tanára és pártfogója. Zenei stílusa korán kialakult, bár néha azzal vádolták hogy Debussy-t másolja de nem is hallott tőle még műveket mikor már megírta első fontosabb darabjait Ravel. A közönség elismerte és szerette, de a kritikusok és hozzáértők nem kedvelték zenéjét, ezért hiába pályázott díjakra fiatalként, valaki mindig keresztbe tett neki. Jóval később észbe kaptak, és a legrangosabb Francia Becsületrenddel akarták kitüntetni, de Ravel a sok kudarc után sértve érezte magát és elutasította.

Legfontosabb művei a Jeux d’eau, F dúr vonósnégyes, Miroirs, Spanyol rapszódia, Gaspard de la nuit, La Valse, Boléro és a zongora hangversenyek. Most talán a legelső fontos művét hallgatjuk a Jeux d’eau-t, amit “szökőkutaknak” vagy “vízi játékoknak” szoktak fordítani. 1901-ben írta mikor Fauré tanítványa volt. A mű kéziratát Ravel egy Henri de Régnier (francia költő) idézettel kezdi, ami magyarra fordítva: “A folyó istene nevet, ahogy a víz csiklandozza…”.

Az előadó az istennő Martha Argerich, 1977-ben. Ravel írta, hogy Liszt hasonló nevű és témájú műve inspirálta, a Les jeux d’eaux à la Villa d’Este, azaz A Villa d’Este szökőkútjai. Az előadó a chilei Claudio Arrau.

Ez a reneszánsz villa Tivoliban található, jómagam is voltam néhány éve ott, és a kertben több száz szökőkút található, egészen hihetetlen hangulatot áraszt. Liszt is járt itt, koncertet is adott, egy emléktábla is található az első kis udvar falán, érdekes élmény volt ott sétálni, egy kis olasz énekkar adott épp elő valamit, amit a turisták megfáradva az egész napos menetelés után, nagy örömmel hallgattak.