Lengyel táncok egy francia szalonban

1832, Párizs. Egy sötét kis szalonban vagyunk, úriemberek beszélgetnek az asztalnál és a zongora mellett a művészetről, forradalmakról, az életről. A kandallóban diszkréten pattog a tűz, mellette a fotelekben kisasszonyok és grófnők ülnek, ők ki tudja miről beszélgetnek.

A zongora mellett 3 fiatalember áll, alig 20 évesek de egész Párizst, sőt egész európát meghódították, közeli barátok lettek, minden este más szalonba jártak, minden nap együtt ebédeltek és együtt koncerteztek, de most egy vita alakult ki. A téma a mazurkák voltak, Fryderyk Franciszek Chopin a Varsóból szökött újonnan felfedezett titán azt állította, hogy a lengyel mazurkák hangulatát csak egy lengyel tudja visszaadni. Ferdinand Hiller és Liszt Ferenc, a másik két ifjú, zongora kolosszusai, nem hagyhatták ezt annyiban, hangosan kezdtek vitatkozni ezen az állításon, az egész szalon őket figyelte – nem lehetett nem odafigyelni egy ilyen látványosságra, mindenki tudta hogy hamarosan leülnek a zongorához.

Először Liszt játszotta el a “Nincs még veszve Lengyelország” kezdetű ismert mazurkát, majd jött Hiller, és végül leült Chopin. A kérdés eldöntetett, sőt igazából nem is volt kérdés. A 3 zenész barátsága sok évig tartott még. Liszt és Chopin sokszor szerették ugratni egymást, és amennyire hangos volt Liszt, annyira volt halk ám élesen, csipkelődően visszavágó Chopin. A mazurkás eset után ha csipkelődésre került sor a végén mindig Chopin nyert, amikor Liszt nem tudott mivel visszavágni csak annyit mondott nevetve “Ó, te mazurka, te mazurka!“. Platter grófnő, az egyik szalontulajdonos ahova hárman jártak egyszer azt mondta Chopinnek: “Ha szép lennék és fiatal, hozzád, kis Chopinem, feleségül mennék, Hiller a barátom lenne, Liszt a szeretőm.“.

Az első videón Krystian Zimerman játsza az Op. 24. No. 1. mazurkáját a mesternek a róla elnevezett 1975-ös Chopin versenyen Varsóban, amivel a lengyel fiatalember első is lett. Második videón pedig Vladimir Horowitz 1987-ben Bécsben Op. 33. No. 4. mazurkát játsza.

Idézetek a magyarul is megjelent 2 Chopin életrajzi könyvből vannak, Barbara Smoleńska-Zielińska – Chopin és Kazimierz Wierzyński – Chopin élete.