Szkrjabin, zene, fények, színek.

Szkrjabin egyidős volt Rachmaninov-al, a karrierjük és stílusuk és hasonlóképp indult. Késői romantikus stílus, Chopin és Liszt hatásokkal, de Szkrjabinnál ez nagy átalakuláson ment át. Korai zongoraművei is már nagyon bonyolultak és nehezek voltak, bár érdekesség hogy a kezei olyan kicsik voltak, hogy alig tudott egy oktávot átérni. Horowitz-tól hallgassuk az Op. 8. etűdsorozatból a 12-est.

Aztán bejött a miszticizmus és a színek. Minden hanghoz egy színt rendelt (ezt úgy hívják hogy szinesztézia), és későbbi műveiben úgy is képzelte, hogy az előadás része a színes fények vetítése, ám ez életében nem sikerült. Az egyik utolsó fő műve a Prometheus: The Poem of Fire, zongorára és zenekarra, ez indul a híres misztikus akkorddal amit Szkrjabin talált ki és alkalmazott későbbi műveiben. Richtertől íme.