Beethoven és a hegedű

Pénteken volt Ludwig van Beethoven 241. születésnapja. A mester rendkívül értett a hangszereléshez, minden elképzelhető hangszerre írt zenét, volt már szó szimfóniájáról, zongora szonátájáról, zongora versenyéről, most nézzünk egy kamarazenei művet.

Hegedűre és zongorára írott szonátái a legismertebbek talán kamaraművei közül, a hegedű művészek repertoárjában kötelező darabok. A 9., Opus 47-es, A dúrban írott “Kreutzer” szonáta egy igen különös, jókedvű darab, bár a jókedvűség mögött rendkívüli nehézségek rejlenek. 1803-ban Bécsbe utazott az angol híres hegedűművész, George Bridgetower hogy megismerkedjen a mesterrel akit le is nyűgözött, és Beethoven írt is kettejüknek egy szonátát, amit úgy adtak elő, hogy csak egy nappal az előadás előtt adta oda Bridgetower-nek a partitúrát. Az előadás hatalmas siker lett, állítólag a hegedűművész improvizált is egy részen amin Beethoven úgy meglepődött hogy felállt a zongorától, megölelte Bridgetower-t, majd visszaült és folytatták a játékot.

Az előadás után néhány pohárka után George egy félreérthető, nem szalonképes megjegyzést tett a mester egyik hölgy ismerősére, mire az úgy felkapta a vizet hogy nyomban visszakérte a kottákat a Bridgetower-től, és az ajánlást is visszavonta. Persze Bridgetower nem nyugodott ebbe bele, bocsánatot kért, de Beethoven hajthatatlan volt, át is írta az ajánlását, a kor másik híres hegedűművészének, Rudolphe Kreutzer-nak ajánlotta a szonátát, és ma is e néven ismerjük a darabot.

Ám a történet itt még nem ér véget, miután Kreutzer megkapta a kottákat egyáltalán nem tetszett neki, sőt lehetetlennek találta, egyébként sem kedvelte Beethoven műveit, és hangoztatta hogy a mester egyáltalán nem ért a hegedűhöz. Persze az elmúlt évszázadok nem Kreutzer-t igazolták.

Argerich/Kremer előadást szemeltem ki elsőre, de aztán találtam egy igazi gyöngyszemet. Bartók Béla és Szigeti József előadásában, 1940-ből. Bartók szerette Beethoven-t, 1892. május 1-én Nagyszőllősön egy hangversenyen eljátszotta a Waldstein szonátát aminek akkora sikere volt, hogy megengedtek 1 évnyi szabadságot a családnak, elköltöztek Pozsonyba, ahol Erkel Ferenc fia, László lett a tanára az ifjú Bartóknak.