Bartók – Gyermekeknek

Bartók és Kodály ahogy felfedezték a népzene szépségeit azon munkálkodtak, hogy adhatnánk ki ezt könnyen érthető és tanulható formában. Először a Húsz magyar népdalt adták ki közösen, közben Bartók a zeneakadémia zongora tanára lett, így még kézenfekvőbb volt, hogy könnyű darabokat írjon.

Először 1908-ban a Tíz könnyű zongora darab és a Tizennégy bagatell jelent meg amikbe több népdal ihletésű darabot csempészett a mester, talán ezekből jött az ötlet, hogy írjon egy teljes sorozatot, amely nem csak ihletet merít, hanem konkrét népdal témákat dolgoz fel. Ugyan ebben az évben meg is jelent az első két füzet, amikben magyar népdalok vannak sorozatba szedve, egyre nehezedő sorrendben. A harmadik és negyedik füzet szlovák népdalokat dolgoz fel hasonló elgondolásban 2 évvel később, ebből tanulok épp.

Bartók ebben is hatalmasat alkotott, mai napig a zongora tanulás egyik fontos alapkövei ezek a sorozatok. Olyan szerencsében van most részem, hogy találtam egy nagyon jó zongora tanárnőt, beszélgettünk hogy miből is kéne tanulnom, és szinte egyszerre vágtuk rá: Bartók – Gyermekeknek! Persze az sem mellékes, hogy mindketten nagyon szeretjük Bartókot, és a népdalokat.

Az igazi nagyság azonban ezekben a művekben, hogy nem csak tanulásra jók, a szerzőt idézve “ezek egyszerű, könnyű (de azért nagyon is komolyan gondolt) darabocskák.”, egyébként sokszor adta elő, és ma is felcsendülnek ezek a végtelenül egyszerű de nagyszerű dallamok a világ koncerttermeiben. Itt látszik meg igazán, hogy ki tudja azt a bizonyos mágiát elővarázsolni. Kocsis Zoltán felvételén, és a zongoratanárnőm játékában is olyan színek, textúrák, ritmusok vannak amik nincsenek ott a kottába de pont ezektől lesznek megmagyarázhatatlanul csodálatosak. Én még persze nagyon messze vagyok attól hogy megértsem ezt a varázslást, egyelőre csak fültanúja lehetek, de tanulok!