Fryderyk Franciszek Chopin 1831 őszén érkezett a fények városába, útlevelében az állt, hogy átutazóban London felé de a hamar jött siker ott marasztalta, örökre. Első publikus fellépése a Pleyel zongora gyáros termében volt, 1832. Február 26-án. Bár a nézőtér nem volt tömött – zenészek (pl. Liszt és Mendelssohn) és lengyel barátok vették meg a jegyeket – mert a francia közönség még nem ismerte a nevét, de ez a nap megváltoztatta Chopin életét, egy csapásra a legnagyobbak között emlegették a nevét.

Akkoriban még nem volt szólóest, felléptek mellette más zongoristák, énekesek, de a plakáton mégis az ő neve volt legnagyobbal írva, Pleyel egyből felismerte a zsenit. Az est fénypontjának Kalkbrenner 6 zongorára átírt polonéze volt meghirdetve, de később mégiscsak Chopin e moll concertojáról, és Fryderyk különleges játékmódjáról beszélt egész Párizs. Kalkbrenner-rel adták elő aki a zenekari részt játszotta zongorán, Chopin pedig a szólót.

Daniil Trifonov játssza az Izraeli Filharmonikusokkal mind a három tételt. Daniil az ifjú orosz művész számtalan zongora versenyt megnyert már, Martha Argerich mondta róla “Last night I listened to him again on YouTube – he has everything and more.”

És hogy Chopin hogy játszotta ezt vajon? Nos, arról csak sejtéseink lehetnek, jellemző rá hogy szinte kivétel nélkül ha fellépett valahol akkor a kritikákba meg se próbálták leírni játékstílusát, billentési technikáját, vagy a kicsalogatott hangokat, színeket, textúrákat. Egytől-egyig csak metaforákban tudtak nyilatkozni a hallottakról, néha angyalokhoz, néha valami más túlvilági dologhoz hasonlították a jelenséget. Másik jó példa a különlegességére amikor Londonban járt inkognitóban Camille Pleyel-el, egy estélyen többen játszottak az ott lévő zongorán, és Pleyel nem állta meg hogy dicsekedhessen a barátjával “Mr. Fritz”-el hisz ő is tud valamelyesetjátszani. Chopin odaült a zongorához, és néhány perc csodálkozás után valaki felszólalt “Mr. Fritz? Így csak Chopin játszhat!”.