Felix Mendelssohn-Bartholdy

Múlt héten volt még egy évforduló, Felix Mendelssohn 203. születésnapja. Már említettem egyszer, hogy a 19. század elején minden országnak vagy inkább városnak megvolt a saját kis “új Mozart”-ja, nem is csoda hisz a zene központi szerepben volt ekkor, minden tehetősebb családnál volt zongora, és egyértelmű volt, hogy valamilyen hangszeren tudjanak játszani. A kis Felix-nél (és testvérénél, Fanny-nál) hamar kiderült a tehetség, 9 évesen már koncertezett, 12 évesen pedig komponált. 

Az 1809-ben született zseninek a pályája nagyon hasonló kortársaihoz. Egészen fiatalon koncertezés, európát oda-vissza bejárta, később Lipcsébe meghívják zenekar vezetőnek ahol élete utolsó évtizedét töltötte. Karmesterként újra felfedezte és divatba hozta a nagy Bach-ot, akit a 19. században szinte elfelejtettek és félre értelmeztek.

Szomorú amikor a művészetbe beleszól valami értelmetlen emberi butaság. Németországban már a 19. században kezdett felerősödni az antiszemitizmus, és ez Mendelssohn-t se kerülte el, még életében a közönségnek előítéletei voltak a zenéje iránt, halála után pedig teljesen elfeledték. Egészen a második világháború végéig nem játszották műveit, az 50-es években fedezték fel újra finom kis zongoradarabjait, kamarazenéit, szimfóniáit és versenyműveit.

Először Cziffra György hihetetlen virtuozitással és könnyedséggel  játssza a Rondo Capriccioso-t, aztán Glenn Gould játszik néhányat a Dalok szöveg nélkül-ből.