A pokol

Liszt Ferenc vallásos ember révén sokat foglalkozott a túlvilággal, sőt a halál gondolata is sokszor járt a fejében, bár ezt több romantikus művészre elmondhatjuk, de őt különösen érdekelte a téma. A halál és pokol témáját műveiben is több helyen megtalálhatjuk.

A szörnyű téma apropója egyébként, hogy minap a közelembe felgyújtották a nádast ahogy azt minden évbe szokás, de a szárazság és szél miatt úgy elterjedt a tűz, hogy a tűzoltók több kocsival és sok emberrel egész éjszaka dolgoztak az oltáson. Éjszaka kimentem, és olyan látvány fogadott mint amit az ember a pokolnak képzel el. Narancssárga villódzó ég, amerre a szem ellát égő föld és égő nagy fák, a levegő remeg a hőségtől, repül a pernye és a parázs, ropog a tűz, és ahogy egy-egy nagy fa kidől órási recsegés után nagy parázsfelhő cikázik az ég felé. Borzalmas látvány volt.

Liszt is elképzelte a poklot, a túlvilágot és a démonokat a zenéjében, nem is egyszer. Első a Mefisztó keringő Horrowitz-tól, aztán a Dante szimfónia ami pont a pokollal kezdődik, végül a haláltánc Argerich-tól.