Le a kalappal, uraim – zseni!

Chopin fontos dátumait a március 1-el zárjuk. Ekkor volt 202 éves a mester (bár két másik dátum is van, egy héttel korábbról). Múlt héten már írtam, hogy mint előadó és “jelenség” 1831-ben robbant be a köztudatba az első párizsi koncertjével, de mint zeneszerző már korábban sikert aratott első műveivel.

Már tizenévesen több polonézt írt, amikből néhányat ki is adtak Varsóban és Bécsben, de az első sikere az 1827-ben, 17 évesen megírt Variációk a “Là ci darem la mano”-ra, ami egy duett Mozart Don Giovanni operájából. Ez a majd 20 perces mű természetesen zongorára és zenekarra íródott, akkor még nem vették volna komolyan ha csak zongorára írta volna. Az 1820-as években Európa szerte Moscheles, Field és legfőképp Hummel voltak a nagy nevek, ők hatottak a variációkra és a két zongora versenyre is, de már Chopin egyedi hangja is megtalálható mindegyikben.

Első külföldi fellépése 29-ben, Bécsben volt, olyan sikerrel hogy minden variáció után a közönség tapsától az ifjú művész a zenekart se hallotta. Két évre rá, Robert Schumann hallotta egy előadáson Chopin művét és megírta a híres “Le a kalappal, uraim – zseni!” kritikáját a lipcsei zenei újságba, ami eljutott egész Európába, a zenei világ ekkor jegyezte meg a nevét, örökre. Frédéric egyébként nem szerette a kritikákat, hiába áradoztak róla, neki az nem tetszett, de ha rosszat írtak az is baj volt. A Zágrábi Filharmonikusoktól és Mislav Ivaci-tól halljuk most a variációkat.

Chopin művészetét félve vitték tovább társai. Liszt például annyira tisztelte és szerette Chopin-t, hogy életében nem is “mert” írni hasonló műveket, csak halála után írt noktürneket, a híres szerelmi álmokat például, vagy ami még jobban hasonlít Chopin stílusára azok a Consolations darabjai, főleg a harmadik, Horrowitz-tól íme.

A késői romantikusok, kora 20. század zeneszerzői sokat tanultak Chopin-től, de egészen más hangulatú zenék születtek, kivéve egy úriembernél aki mindenkinél jobban szerette Frédéric-et, azt írta, hogy volt amikor a kottáival aludt. Ez az orosz furcsa férfiú Alekszandr Szkrjabin volt, 1872-ben született és az első néhány kiadott művében már ott a saját hangja, de alapvetően nagyon Chopin-es, később már más irányba ment. Egyik etűdjét (Op. 2. No. 1.) hallgassuk Richter-től.