Brahms és Csajkovszkij

Brahms 1833. május 7., Csajkovszkij pedig pont 7 évvel később született. A késői romantikai két nagy alakja, akiket ma már egy oldalra teszünk. Nem szerették az “új zenét” ahogy Liszt és Wagner hívták az ő vívmányaikat, inkább visszatértek a régebbi, megszokott formákhoz.


Bár egy oldalra tesszük őket, mégis nem szerették egymás zenéjét. Többször találkoztak, és mint barátok váltak el. Ellenben egymás művészetét nem kifejezetten kedvelték. Brahms híres volt a szunyókálásairól. Több legenda is fent maradt, amelyik zene nem nyerte el a tetszését azon egyszerűen elaludt. Csajkovszkij 5. szimfóniájának bemutatóján is aludt egy jót, és amikor Liszt bemutatta a h-moll szonátáját akkor is ami természetesen teljesen nonszensz. Csajkovszkij pedig egyenesen lenézte Brahms zenéjét. Bár a naplója alapján ez nem meglepő, nem lehetett egy kellemes ember, egyedül Mozart-ot szerette, szinte minden más zeneszerzőre volt pár rossz szava. Még Bach-ra és Beethoven-re is.

Először Brahms második zongora hangversenyét halljuk Barenboim-al illetve a Müncheni zenekarral Celibidache karmesterrel az élen. Először csak 3 tételt írt meg Brahms, így is több mint 40perces volt a mű és nagyon kimerítő a zongoristának, de a mester úgy gondolta hogy ez még kevés, így került a végére a híres negyedik tétel.

Csajkovszkij első zongora concertoját mindenki ismeri. Bamm bamm bamm – bamm bamm bamm. Nekem az első zenei emlékeim ehhez a műhöz kapcsolódnak, még nagy lemezen volt meg apámnak, díszes borítóval, és sokat hallgattam. Martha Argerich “püföli” a billentyűket, svájci zenekar élén pedig Dutoit.