Chopin E-dúr posztumusz keringője

A klasszikus zene fura egy művészet. A zeneszerző megírja a művét, benne van a mondanivalója, érzései, minden amit abba a zenébe szánt. Aztán hogy melyik mű lesz halhatatlan azt az előadóművészek és az idő dönti majd el, sok ilyenre volt példa már, néha elfelednek műveket, néha meg egy briliáns előadás után újra képbe kerül és jobban szeretik az emberek mint valaha.

Chopin-ről már sokszor írtam, hogy csak olyan művet engedett kiadni ami az ő mércéje szerint tökéletes volt, és valóban, az életében megjelent, opus számmal jelölt műveket mind-mind azóta játsszák mióta kiadta Frédéric. Halálos ágyán az egyik kérése az volt, hogy a kiadatlan műveit égessék el, nagy szerencsénkre ez nem így lett, Fontana a titkára kiadta egytől egyig mindegyiket, még opus számmal ellátva. És itt jön az érdekes rész, még 100 évvel a halála után is fedeztek fel Chopin-hez köthető művet, ezeknek már csak opus posthumus jelzést adták, és több darabot gyanúsnak ítélnek a hozzáértők. Ezeket az Op. Posth. kis mazurkákat, keringőket, noktürnöket nem is szokták játszani a koncerttermekben, csak elvétve, persze ez érthető mert több tényleg valami félkész kis zenécskének tűnik, Chopin-hez mérten persze.

Az Esz-dúr és E-dúr keringőjét is ritkán hallani, ez az előadás hihetetlen, érdemes előtte az E-dúr-ból meghallgatni a Kocsis illetve Katsaris verziót amik szépek, de szerintem semmi “extra”, majd Stanislav Bunin-tól, aki 85-ben Chopin verseny győztes volt, íme, először az Esz majd az E-dúr.