A kedvenc növendék

Lisztnek rengeteg tanítványa volt a hosszú évtizedek során, két kedvence, és a két leghíresebb Hans von Bülow és Carl Tausig.

Bülow bizonyos tekintetben nagyon hasonlított a mesterére. Híres zongorista és talán a leghíresebb, vagy Liszt után a leghíresebb karmester lett. Imádta Wagner-t, még amikor kiderült hogy felesége, Cosima (Liszt lánya) megcsalta vele, és elhagyta Wagner-ért még azután is népszerűsítette és vezényelte rendületlenül az operákat. Ugyancsak imádta Chopin-t, de Brahms-ot és Csajkovszkijt is, és természetesen Beethoven-t. Ő tanulta meg először fejből az összes Beethoven szonátát, és tőle származik az a mondás, hogy Bach WTC 48 prelűdje és fúgája a zongora ó testamentuma, Beethoven szonátái pedig az új testamentum. Ő mutatta be a Mesterdalnokokat és a Trisztán és Izolda Wagner operákat, illetve Liszt h-moll szonátáját és Csajkovszkij neki dedikálta a híres zongoraversenyét ami Amerikában mutatott be 1875-ben először.

A sok vezénylés, koncertezés, zenekar vezetés mellett a komponálásra nem jutott idő, kevés kiadott műve közül a zongorára írt Il Carnevale di Milano-ból egy részletet ad elő Nadejda Vlaeva.

Carl Tausig nem futott be olyan fényes karriert mint Bülow, sokszor pénzszűkében tengődött. Ám azt mondják róla, hogy nagyon tehetséges volt, koncertezett a rövid élete végéig és teljesen máshogy játszott mint a mestere. Felső teste alig mozdult el, szinte csak az ujjai varázsoltak, sohasem hibázott, Anton Rubinstein hívta őt csalhatatlannak. Rengeteg átíratott készített, de hallgassuk az egyik saját művét, egy noktürnt, “L’espérance” azaz a remény. Michael Ponti zongorázik.