Gordonka

Zongora mellett a gordonka, vagy más néven cselló a kedvenc hangszerem, hogy miért az kiderül Mischa Maisky játékból.

A barokkban minden a vonóshangszerekről szólt, a gordonka egy érdekes helyzetben volt, nagy zenekari illetve kamarazenei művekben szinte kizárólag a continuo basso szerepét töltötte be a hangszer, azaz “csak” basszus kíséretet adott, Vivaldi volt a kivétel, ugyanis majdnem 30 versenyművet írt rá. Talán éppen ezért, hogy meglegyen az egyensúly rengeteg szólóművet írtak rá, Bach gordonka szvitjei mai napig alapműnek számítanak egy csellósnak.

A 18. században nem sokat változott a helyzet, ezért óriási hírnek számított amikor 1961-ben megtalálták az elveszett Haydn Cselló concerto-ját. Beethoven hármas versenye kiemelkedő mű még ebben az időszakban (cselló, zongora, hegedű), de az ő nevéhez fűződnek az első cselló-zongora szonáták, ami megalapozta e páros népszerűségét a 19. századra.

A romantika korában mint minden más hangszer a gordonka is modernizáláson esett át, és ezzel egy időben a zeneszerzők is felfedezték a szépségét. Rengeteg szonáta, versenymű és szóló készült a hangszerre, és ez a lendület mai napig kitart, a 20. században a hegedűhöz és zongorához hasonlóan a csellóművészek is óriási népszerűségnek örvendenek. Elég csak említeni Rosztropovics-ot, Du Pré-t, Casals-t, vagy épp a mai előadót, Maisky-t.

Grieg szonátáját adják elő Argerich-el, íme:

One thought on “Gordonka”

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.