Tragikus fantázia

Mozart-ról általában a “jó kedvű” muzsika jut eszünkbe, de írt néhány kivételesen szép tragikus hangvételű művet. Két fantáziája kiemelkedő, mélyebb gyász van ezekbe mint sok későbbi romantikus műben amik szélsőségekkel tudják vagy próbálják elérni ezt a hatást.

Az időzítés érdekes, mivel a kézirat tanúsága szerint 1782-ben írta a mester, ebben az évben kezdett a karrierje felfelé ívelni, sikeres koncerteket adott, elismerték mint zeneszerzőt is immár, és ebbe az évben ismerte meg szerelmét, és még a nyár végén össze is házasodtak. Mi járt Mozart fejében mikor ezeket a szomorú sorokat komponálta vajon? Mindenesetre nem adta ki a művét, halála után találtak rá a kéziratra, és az utolsó oldal elveszett, úgyhogy egy csodálója fejezte be, hasonlóan a Requiem-hez.

Kedvenc előadásom Emil Gilels-től. Szinte fájdalmasan lassan játsza, 7 percig, minden szélsőség nélkül. Hiába van a kottába piano után forte, vagy néha fortepiano, alig tesz különbséget, és ez nagyon jól működik. Még a lezáró Alegretto rész is nagyon jól illik az egészbe, kicsit gyorsabb és D-dúr ami miatt egy sokkal jobb kedvű lezárást kapunk, amolyan “happyend”, de Gilels játékában ott van a dráma árnyéka, utóíze is, egybe van az egész.

Következő előadó Friedrich Gulda, aki Mozart és Beethoven előadásairól illetve Jazz kirándulásairól volt híres, de még elektronikus zenébe is belekóstolt. Gulda teljesen más művet ad elő, szinte kétszer olyan gyors először is, és a dráma nincs sehol, inkább egy amolyan “jaj rossz idő van” hangulat, de a végén kisüt a nap és újra visszatértünk a jó kedvű Mozarthoz.

Végül Glenn Gould, az analizáló, a gondolkodó. Ő máshogy látta a zenét mint a többi ember, zseni volt az tény, de egyáltalán nem érdekelte őt a szép hang, az éneklő cantabile, csak a zene alapja, a legalsó szint. Ezért annyira híres az összes Bach felvétele, mert ott remekül működik ez. Darabjaira szedi a muzsikát, és újra összerakja, de úgy hogy megmutat nekünk mindent. Ugyanakkor Mozart-nál ez a felvétel minimum “érdekes”, de az biztos hogy nem kellemes. Mozart-ról mondta azt hogy “Túl fiatalon halt meg? Szerintem túl idősen.” – utalva arra, hogy a fiatal kori művei szerinte jobbak. Bár akkor nem értem, hogy ezt a művet minek vette fel, mindenesetre sokat lehet belőle tanulni, de Gilels előadása sokkal nagyobb élmény.