A Beethoven szobor esete

Bonn városa már az 1830-as években elkezdte tervezni a Beethoven Emlékfesztivált, azonban  pénzük nem volt rá, így gyűjtést szerveztek. Majd egy évtizednyi huzavona után 1845. augusztus 12-én leplezték le a mester bronz szobrát, és egy többnapos fesztivált tartottak ahol a kor szinte összes nagy muzsikusa jelen volt.

A szervezőbizottság több ízben is bebizonyította hogy teljesen alkalmatlanok a feladatra, a gyűjtést se tudták nyélbe ütni a 30-as években, egy erről szóló újságcikkre figyelt fel Liszt, és végül ő adományozta egyedül a bronz szobor árának egy ötödét, később pedig a fesztivál során felmerült költségekbe is besegített. Az ifjú koncertező művész, akit ekkor egész Európa ünnepelt úgy gondolta, hogy e hatalmas pénzmennyiség összeszedésével adózik a mester előtt (több mint 10ezer frankot szedett össze Liszt, ezt pontosan mai értékekre átszámolni lehetetlen, de óriási adomány volt ez akkor). Azonban egyre jobban látszottak a dilettáns szervezőbizottság ordas hibái, például hetekkel a fesztivál előtt jöttek rá, hogy nincs koncertterem a városban, Liszt itt lépett aktívan közbe, építtetett saját zsebből egy 3000 ember befogadására alkalmas termet, az idő rövidsége miatt az egész egy fa épület volt amit ügyesen tapétáztak le, és az akusztikája is nagyon jóra sikerült.

Első napon vízre bocsátották a Rajnán a Ludwig van Beethoven gőzöst, este tűzijátékkal szórakoztatták az embereket, a második napon, 12-én pedig az utcákon embertömegek hömpölyögtek, volt ahol a 9. szimfóniát hallgatták, de délre mindenki a nagy térre igyekezett a lepellel letakart szoborhoz. Délben, a különösen füllesztő nyári napon először a királyra vártak, majd a beszédekre, és mikor végre ágyúdörgések közepette lehullott a lepel a szoborról akkor a tömeg dermedten nézte Beethoven…hátsó felét. Liszt az elsők között volt aki felállt és megkerülte a szobrot.

Liszt vezényelt, zongorázott, szervezett, beszédeket intézett, rengeteg pénzt fizetett, de a romantikus háborúja már elkezdődött, úgyhogy természetesen megbecsülést nem kapott. Schumann, Mendelssohn nem jöttek el a fesztiválra Liszt miatt, és volt aki azt találta mondani, hogy kisajátítja Liszt Beethoven fesztiválját egyszemélyes műsorának. Végül a többnapos megfeszített munka, háborúskodás, furkálódás meglátszott az egészségén, akik találkoztak vele az ünnepségek után azt írták róla, hogy “a csőd szélén állt”. 25 évvel később, a 100 éves évfordulóra meg sem hívták, pedig ha 45-ben nincs ott ki tudja mi lett volna.

A szobor leleplezése után egy több órás kimerítő koncertet tartottak, sok szólistával. Liszt vezényelte az 5-ik Szimfóniát, és a zongoránál ült az 5-ik zongoraversenynél. Most Bernstein vezényel és Zimmerman használja a zongorát csodálatosan. Kedvencem a második és harmadik tétel.