Debussy 150

150 éves Claude Debussy. 1862-ben szültetett Párizs közelében, és végül ott is telepedett le, 1918-ban hunyt el. Zenei tehetsége fiatal korában megmutatkozott és 10 évesen a konzervatóriumban tanult már. Zongora művésznek szánták szülei, de ehelyett küzdelmes évek jöttek, és végül világhírű zeneszerzőként ismerte meg a világ a nevét.

A francia zenei világ elismerte műveit, díjazták is több ízben, azonban a közönséghez nem talált utat. Zongorista karrierje pedig el sem kezdődött, ellentmondásos vélemények hangoztak el a kortársaktól játékáról, volt aki szerint kimagasló volt, de volt aki úgy tartotta hogy semmi egyediség nincs a játékában, tanárai szerint pedig jobban szerette a zenét mint a zongorát. Kísérő lett, illetve kamarazenész, zeneszerzőként meg ismeretlen évekig, majd 1894. december 22-én jött a világhír, Prélude à l’après-midi d’un faune azaz A faun délutánja szimfonikus költemény bemutatója.

Fura, újnak számító zenei hatásait különböző ritkán használt skálákkal érte el. Az egészhang skála például egymás után csupa egész hangból áll, vagy a pentatónia azaz ötfokú hangsor amely az emberiség legősibb zenei alapja, minden népzenében megtalálható, és Debussy is több helyen felfedezte, például az orosz népzenében amikor ott járt (és később Kodály párizsi útján ismerkedett meg ezzel, majd mikor Bartókkal a magyar és környékbeli népzenéket kutatták ott is megtalálták). Írt olyan zongora muzsikát is ahol a két kéz külön hangnemben játszik, és a pedált is újszerűen használja zenéjében, összezenget olyan hangokat amikből érdekes hangzásokat csalogat elő a zongorából, amiket más zenében nem hallhatunk.

Halljuk a Faun-t, Stéphane Mallarmé francia költő hasonló című versének hatására írta e művet Debussy, merthogy az irodalmat akkoriban falta, és sok művét inspirálta, később az impresszionista festők képei voltak rá hasonló hatással. Egy faun-t hallunk ahogy sétál az erdőben, pánsípjával vidáman muzsikál, találkozik nimfákkal és naiaszokkal, majd álomba szenderül. Debussy impresszionista zenéjéhez kell egy bizonyos hangulat, csönd, és figyelem. Annyi kis finom részlet bújik meg itt-ott amire érdemes odafigyelni, hatalmas öröm amikor felfedezi az ember. Sergiu Celibidache vezényli a Münicher filharmonikusokat.


És végül szóljon maga a szerző is, habár sajnos akusztikus felvétel nem készült Claude zongora játékáról, csak gépzongora (piano roll), ami kicsit olyan mint most a MIDI. Nem magát a hangot rögzítették hanem a billentyűk és pedál mozdulatait, ezzel az a baj, hogy nem ad egyáltalán vissza mindent, de valami képet azért kaphatunk arról hogy milyen tempóba, milyen rubato-kkal játszotta a mester a saját műveit. Az Images sorozatból a Reflets dans l’eau halljuk, azaz a tükröződések a vízen.