Filmzene

Kicsit kalandozzunk el a komolyzenétől a modern filmzenékig, ezeken érhető tetten az előző évszázadok mestereinek vívmányai legjobban a mai zenék közül.

Kezdetben volt az opera. Rájöttek az olaszok a 16. században hogy mennyire hozzáad az összhatáshoz ha az éneket zene kíséri, végtelen számú hangulatot fel lehet festeni a néző előtt néhány hanggal. Később egész Európát lázban tartotta az opera, szépen lassan elterjedt, s voltak idők amikor úgy tartották, hogy csak az az igazi zeneszerző aki sikeres operákat ír. A 19. században jött a változás, megjelentek a nemzeti operák, illetve a romantikusok háborúja elkezdődött, a zene szélsebesen fejlődött. A 30-as években nagy meglepetés volt Berlioz Fantasztikus szimfóniája, és benne az idée fixe, a folyton visszatérő vezérmotívum, a programzene egyik alappillére született meg ezzel. Ez végül Wagner operáiban teljesedett ki, ahol a fontosabb szereplőknek, helyszíneknek meg van a maga saját vezérmotívuma, és ezek vissza-vissza térnek ha az adott téma van színen.

Innen már egyenes volt az út, mindenki ismeri a kedvenc filmjének szimfonikus zenéjébe a különböző karakterek témáit, vagy például az “szerelem” témát. De hol is kezdődött ez, a néma filmeknél még szó sem volt ilyenről, egyszerű zongora vagy orgona kísérettel vetítették a 20. század elején játszott rövid filmeket. A 20-as években Németországban alkalmaztak először teljes zenekart és külön a filmhez írt zenét a vetítések alatt, vezérmotívumokkal természetesen. Végül az 50-es évektől alakult ki a mai modern filmzene, és lettek egy csapásra híresek olyan zenészek akik komolyzenei képzést kaptak, és kezdetben ezen a területen ténykedek, de az elismerést Hollywood hozta.

John Barry a James Bond filmek zenéjét írta többek között, Ennio Morricone rengeteg western, James Horner az Ellenség a kapuknál és Pókember, James Newton Howard az új Batman filmek, és természetesen a legismertebb, John Williams aki Star Wars, Indiana Jones és sok más film híres zenéjét szerezte. Ez csak egy rövid lista akiknek a neve most hirtelen eszembe jutott, lehetne még folytatni, de a közös bennük, hogy mindnyájukat inspirálta vagy Wagner, Sosztakovics, Stravinsky, Strauss zenéje, vagy épp Gustav Holst Bolygók sorozata amibe nem lehet nem észrevenni hogy a Star Wars és más sci-fi filmzenék vettek néhány ötletet belőle.

A filmzenénél alapvető hogy a cselekményt kövesse a zene, ha feltűnik hirtelen a gonosz akkor a zenének is emelkednie kell, hogy a néző jobban megijedjen, ezért nem lehet már egy előre megírt zenét használni, azonban van példa erre is. A 2001: Űrodüsszeia a kedvencem. Ligeti György briliáns zenéit használja Kubrick a földöntúli, értelmen felül álló, elszigetelt, őríjtő hangulatok megteremtésére. Ifjabb Johann Strauss Kék Duna keringőjét az űr jelenetekhez, ahol minden kering. És végül Richard Strauss Imígyen szóla Zarathustra nyitányát a felemelkedést, fejlődést, újjászületést szimbolizálja a filmben. A nyitány egyébként eredetileg a napkeltét mutatja be, és a film is így kezdődik. Briliáns!

Howard Shore is az előző listába illik, de kihagytam mert most az ő zenéjét mutatom be, természetesen a Gyűrűk Ura filmzenét, azaz annak a szimfonikus változatát. Eredetileg egy 2 órás mű, az egyik előadásból készült egy 1 órás film, íme.