A negyedik ballada

Chopin Nohant-ban írta a legszebb és legérettebb kompozíciót, a vidéki nyugalom és George Sand törődése  sokat számított az akkor már egyre betegebb Frédéric-nek.

1839-től 1846-ig minden nyarat Nohant-ba töltöttek együtt, bár Chopin-nek egy külön szobája volt az emeleten ahol folyton dolgozott. Itt születtek a szonáták, legszebb polonézek, és két ballada. A ballada formát ő találta ki, állítólag Adam Mickiewicz lengyel költő versei ihlették e négy művet, bár hogy pontosan melyiket melyik vers arról nem maradt fenn információ, de mint tudjuk Chopin nem is szerette megosztani a világgal, hogy pontosan mi és hogyan inspirálta műveit.

A ballada forma a szonáta formából és a variációból eredeztethető, csak egy tételes, és a negyediknél különösen kitűnik a sok ellenpont használata. Viharos coda-k, azaz lezárások is jellemzőek, ismét főleg a negyediknél ami híresen nehéz.

Az előadó Khatia Buniatishvili a még csak 25 éves grúz zongorista, aki rendkívül intelligens és érett művész. 5 nyelven beszél, az összes fontosabb komolyzenei fesztiválra meghívják immár több éve, és folyton koncertezik. Ha egy szóval kéne jellemeznem akkor azt mondanám, hogy merész. Sikerét pont ennek köszönheti, tudott újat mutatni, nem követi hűen a kottát és a berögződött előadási módokat, extrém pianissimo-ra képes, ezernyi szinten és rétegen, aztán hirtelen ha kell óriási dörgő fortissimo jön. Persze ez nem működhet mindig, a kockázat vállalással jön a kudarc esélye is, nem tetszik minden pillanata a balladájának, de pont ez a szép ebben!