Bach és a Cselló

Bach első cselló szvitjéből a prelúdiumot mindenki ismeri, 20 század egyik meghatározó 2 perce, amely az összes cselló művész repertoárján ott van, rengeteg filmbe hallottuk, sokszor felhasználták már a legkülönbözőbb célokra, de meglepő hogy az előző századokban egy ritkán játszott mű volt ez. Ezért is imádom a komolyzenét, rengeteg ilyen főnixmadár mű van amit elfelednek hosszú időre, aztán egy előadó művész rátalál, és újra éled a zene.

Néhány hete írtam, hogy a cselló csak a 20. században lett igazán elfogadott szóló hangszer, és ez részben a cselló szvitek miatt is történt így. Sajnos kézirat nem maradt fent ebből a 6 szvitből, csak másolatok, amik eltérnek egymástól több helyen, ráadásul mai napig vitatkoznak a szakértők olyan dolgokon is, hogy egyáltalán milyen hangszerrel kell előadni, ugyanis Bach idejében több fajta vonós hangszer volt. A Pablo Casals 13 évesen találkozott véletlenül először a művekkel, és egy emberöltőn át tanulmányozta az akkor még kevesek által ismert zenét. 1925-ben mind a hatot felvették vele, 48 éves volt ekkor a mester, és egy csapásra híresek lettek a cselló szvitek.

A harmadik szvit prelúdiumát hallgassuk most Casals-tól, de az egész műről is van egy felvétel.