Dohnányi Ernő

Dohnányi világhírű volt a századfordulón, még Bartóknál is jobban ismerték Európában ma azonban a múlt ködébe veszett kicsit e név sajnos.

Zeneszerző, zongorista, karmester és tanár, a sok tevékenységet amit a zene szolgálatában tett felsorolni is nehéz. Bartók Bélával még Pozsonyban ismerkedtek meg egészen fiatalon, később ő ajánlja Bartóknak a budapesti Magyar Királyi Zeneakadémiát a bécsi helyett, és együtt tanulnak Thomán Istvánnál (Liszt növendék) és Koessler Józsefnél. Bartóknak ezután küzdelmes évek következtek, és a népzene kutatás, nem így Dohnányinak, neki nagyon hamar jött az európai hírnév, és utazó koncertező élet.

Berlinben és Bécsben is tanított az akadémián, majd Budapesten, aminek igazgatója is volt, de közben a Rádió zenei igazgatói posztját is elvállalta, és közben zenekart is vezetett. Tanítványai voltak többek között Földes Andor, Nyíregyházi Ervin, Anda Géza, Fischer Annie, Vázsonyi Bálint, Solti György, Kántor István és Cziffra György.

Először egy viszonylag korai zongoraművét játssza nekünk Fischer Annie, az 1904-es 4 Rapszódiából a harmadikat, C dúr-ban.


Második mű egy humoros zongoraverseny amely kigúnyolja a többi nagy zeneszerző stílusát. Az alaptéma a mindenki által ismert, egyszerű gyerekdal amiből Mozart is írt variációkat zongorára, Dohnányi variációi egyes zeneszerzőket utánoznak akiket ismerhetnek a koncertre járók, például a kezdés egy hatalmas Wagneri pátosz, amit az egyszerű téma felvezetés követ, már önmagában egy kontrasztos, vicces kezdés. Alcímnek a mester annyit írt, hogy “A humoros emberek kedvéért és a többiek idegesítésére.” Az 1956-os felvételen Dohnányi ül a zongoránál és a Royal Philharmonic Orchestra-t Sir Adrian Boult vezényli.