Glenn Gould és Szvjatoszlav Richter

A nevük összefonódott a 20 század nagy zongoristái között, pedig legtöbb tulajdonságukban nem is különbözhet jobban két ember.

Bruno Monsaingeon – Glenn Gould: Egyáltalán nem tartom magam különcnek

2007-ben és 2009-ben jelent meg Magyarországon e könyv, mely nem életrajzi írás és nem is regény. A könyv első felében Glenn-el készült interjúkból válogat a szerző, jó interjú alany volt, mert néha egy egyszerű kérdésre is oldalas válaszokat tudott adni, így elég jól megismerhetjük ezt a fura embert. A második részben pedig egy képzelt videóriportról olvashatunk, ami ugyan képzelt, ám a szövegét úgy állította össze Bruno, hogy végigolvasott minden Gould interjút, beszélgetést és írást, így “valótlan” nem hangzik el.

Glenn egy hihetetlen muzsikus volt, teljesen máshogy látta a zenét, máshogy gondolkodott, és ez a zenéjén 100%-ban hallatszik is. Soha nem kötötte magát iskolákban tanított előadási formákhoz. Ezzel persze néha nagy port vert fel némely felvétele. A Bach lemezei egytől-egyig alapműnek számítanak, viszont a Mozart vagy Beethoven lemezek minimum furák. Nyilatkozatai nem különben érdekesek. Mozart-ról azt mondta hogy “túl későn halt meg”, de ezzel arra gondolt csak, hogy szerinte a korai művei sokkal jobbak. A 19. századi szerzőket meg csak elintézi annyival, hogy neki egyik fülén be, másikon ki, nem írtak “tartalmas” zenét zongorára ahogy ő mondja. Ellenben Bachról egészen máshogy vélekedett:

…Bach jelentette számomra a legfőbb okot arra, hogy muzsikus legyek. Az ő zenéje iránti szeretetem bizonyos mértékig átitatta az összes többi vállalkozást, amelybe valaha belefogtam.

Ha egy sima életrajzi leírást kapnánk akkor nem érthetnénk meg Gould zsenijét, viszont szerencsére az interjúkból tisztán átjön az, hogy ő máshogy gondolkodott, máshogy látta a világ dolgait, és amikor valami meghökkentőt mond akkor annak mögé kell nézni, mert nem biztos az a jelentése amit elsőre gondolunk.

Karl Aage Rasmussen – Szvjatoszlav Richter a zongorista

Az előző könyv párja szintén Bruno-tól a “Richter – Írások, beszélgetések” amely Richter írásait, és a vele készített utolsó interjút (első rész, második rész) foglalja magában, ám ezúttal egy újabb könyvről van most szó, a dán zeneszerző és professzor Karl  az 1997-ben meghalt zongorista életrajzát írta meg. A könyv alapos, a szerző elolvasott minden levelet és dokumentumot, és beszélt minden fellelhető baráttal és ismerőssel akik még élnek, így szinte teljes képet kapunk az életéről.

RICHTER egy legenda, így nagy betűkkel, magánélete tabu volt, és akkoriban nem is voltak paparazzi-k és “celeb magazinok”, így életében nagyon helyesen csak a zenéjét ismerhettük meg. Zenéhez pedig példamutatóan állt hozzá, számára a zeneszerző, és a kotta az mindenek felett állt, Gould teljes ellentéte. Persze kivételes helyzetben volt ő, hiszen csak azokat a műveket játszotta amiket akart, amiket szeretett és megértett, ezért különleges szinte minden Richter felvétel.

Szlava egy hosszú, tartalmas és érdekes életet élt, így a könyv is nagyon jó. A szerző ugyan “szerelmes” a témájába, de ha kell tud objektív is lenni, így mögé láthatunk a “rejtélynek”, a bálványozott legendának. Végig követhetjük a művészek helyzetét a hidegháború elejétől végéig a Szovjetunióban, ami már önmagában nagyon érdekes téma, hogy s miért került ki onnan annyi hatalmas művész?

E két könyv kötelező olvasmány annak aki hallgatja és szereti ezt a két kivételes művészt.