Le Quattro Stagioni

Antonio Vivaldi-t (1678-1741) Velencében a szülei papnak szánták, fel is szentelte az egyház, de szerencsénkre más utat választott, a barokk Itália legnagyobb zene- és operaszerzője lett, akit kortársához, Bach-hoz hasonlón elfeledtek és csak a 19. század második felében fedezték fel zsenijét.

Hangszere a hegedű volt, hegedű versenyei ezért igen népszerűek, bár előadásuk nem egyszerű mivel akkor egészen más volt egy zenekar összetétele, előfordulnak mindenféle vonós hangszerek és gitárok zenéjében amiket ma már nem használunk, illetve ott a csembaló a zongora helyett ami szintén nem volt még Vivaldi korában. Muzsikáját elfeledték halála után, azonban mikor 1829-ben Mendelssohn feltámasztotta Bach zenéjét hirtelen elkezdtek érdeklődni a barokk mesterek iránt az emberek, 30 évvel később fedezték fel Bach kéziratai között, hogy több Vivaldi műről készített átiratokat, így jutottak el végül hozzá.

A programzene előfutára tulajdonképpen, 1725-ben publikált egy versenymű gyűjteményt hangzatos címekkel: La Tempesta di Mare (A tengeri vihar), La Caccia (A vadászat), Il piacere (A gyönyörűség), Il Riposo (A nyugalom), Il Ritiro (A magány, és természetesen a Le Quattro Stagioni (A négy évszak) amit most egy 1987-es felvételről hallgassunk meg, a Berliner Philaroniker-tól, vezényel és csembalózik Herbert von Karajan, szólóhegedűs pedig Anne-Sophie Mutter.