Chopin a tréfamester

Állítólag Frédéric egy rendkívül vicces ember volt a fiatal korában, de még a korai párizsi években is. Mesterien figurázott ki másokat, például zongorista társai manírjait könnyfakasztóan tudta utánozni a zongoránál, a szalonokban a hasukat fogták akik látták.

Nem így a zenében. Chopin műveiben hiába keressük a humort, de a jó kedv is ritka. Egyedüli ismert, és általa kiadott darab a “perc” keringő (Op. 64/1.) ami jókedvet sugároz, állítólag a nohanti birtokon egy kiskutya pörgött-forgott, el akarta kapni a saját farkát és ezen jót nevettek George Sand-dal, és meg is ihlette a mestert.

A Scherzo mint zenei forma már a 16. századtól kezdve használták, bár még ritkán. Az olasz tréfa szóból vették a nevet, és ez a zenében úgy nyilvánul meg, hogy a megszokott dolgok helyét átveszik a gyors hangulat váltások, váratlan fordulatok. Beethoven alkalmazta szonátáiban a szokásos utolsó tétel, menüett helyett gyakran, önálló formaként később honosult meg, az egyik legismertebb Scherzo Chopin Op. 31.-es b-moll műve.

Ahogy előbb írtam, Chopin a zenében nem ismerte a tréfát, a hangulat váltásokat, hirtelen dinamikai, ritmikai fordulatokat alkalmazta ő is, de ebben a műben semmi jó kedvet nem találunk. Minden mást a sikerhez azonban igen. Hálás előadási darab, dráma, szerelem, küzdés, és még sok minden más. Már a kezdés is egy szinte szánalmas kérdéssel kezdődik, amire egy hirtelen otromba választ kapunk. És ott a csönd! A teljes csönd, amikor nincs hang, mintha bele néznénk hirtelen a nagy sötét semmibe. Persze ez csak akkor működik ha jól fel van vezetve a szerző és az előadó részéről is.

A pilisvörösvári október 23.-i megemlékezés műsorában lépett fel Mayer Angyalka, és adta elő. Ráadásul olyan megtiszteltetésben lehetett részem, hogy előtte meghallgathattam, egy ilyen monumentális, epikus zenénél hihetetlen érzés ott ülni a művész mellett, többet ér minden felvételnél!

Krystian Zimerman felvételét hallgassuk most. Szerintem egy ilyen darabnál fontos az egyensúly, amúgy is a hirtelen váltásokról szól ez a zene, izgalmas a sok kontraszt amit kapunk, azonban ha a művész erre még rátesz egy lapáttal az már nekem sok, Zimerman azonban pont úgy adja elő ahogy kell, epikus és mégis kiegyensúlyozott.