Joachim Raff

Joachim Raff (1822 – 1882) svájci zeneszerző, zongorista és tanár. Miután felfedezte Mendelssohn, és Schumann dicsérő kritikákat írt róla Liszt titkára lett, a karrierje innentől kezdve felfelé ívelt és a 19. század második felében az egyik legismertebb, sokat játszott zeneszerzője lett, akit sajnos elfeledtek mára.

1847-ben egy koncertjén ismerte meg Lisztet, hamar össze barátkoztak, és 1850-ben már Liszt titkára és segítője volt Weimar-ban, továbbá sokat segített a hangszerelésben is Raff, olyannyira hogy ez félreértésekre is adott okot később. Raff ugyanis mint alkotótárs képzelte el magát Liszt mellett, 50 évvel később előkerült leveleiből azt lehet kiolvasni, hogy szerinte az összes szimfonikus költeményhez amit akkoriban írt Liszt sok köze van Raff-nak, ami természetesen nem igaz, ezért később el is távolodtak egymástól.

Raff később egyre híresebb lett Németországban, írt több szimfóniát, kamaraművet, szonátákat és több operát. Kivételesen ismerte az ellenpont rejtelmeit, sőt szeretett visszanyúlni klasszikus és barokk formákhoz, stílusokhoz, persze romantikus harmóniákkal megtámogatva.

Kamaramuzsikában nagyokat alkotott, jó lenne őket újra elővenni! Hans von Bülöw szerint Beethoven óta ezek voltak a legjobb kamara darabok. Az Ensemble Il Trittico előadásában halljuk az a moll zongora kvintettjét.