Misi kemény szavai

Móricz Zsigmond halhatatlan regényét elolvastatták mindannyiunkkal az iskola padba, de megértettük vajon? Gyermekregénynek tartják, pedig Móriczot a saját zaklatott élete ihlette 1920-ban.

A mondanivaló nyilvánvaló: legyünk jók, még ha másokat ez nem is érdekli, az erkölcs a gonoszság felett áll. Kedvenc részem amikor Misi hirtelen magából szinte kikelve elmondja Bellának, hogy mit is gondol a világról, az életről, az emberekről.

– Pedig magyar vagy nem magyar, német vagy nem német, francia vagy nem francia, angol vagy kínai, az olyan mindegy, most magyarázta meg a tanár úr, hogy az emberiség egészen egy fokon van, az egész emberiség; már tízezer évvel ezelőtt egészen egyforma volt a koponyája és minden csontja, vagyis már akkor mindegy volt, hogy milyen nyelven beszélt: ember volt és megvan. Ha a kisbabát franciául tanítják, franca lesz, ha angolul, angol lesz, ha négerül, néger lesz, ha iskolába járatják, egyetemi tanár lesz, ha nem, akkor faluvégi csordás lesz: hát akkor mire olyan büszke egyik a másik mellett? Olyan sokat beszéltünk erről édesanyámmal: hogy istenem, ez a pondró ember hogy tud egymás mellett kevélykedni, egyik a másikat lenézni. Ha egy parasztlány három stráfot varrat a réklijére, akkor már lenézi azt, aki két stráfot varratott. Jönnek édesanyámhoz a parasztasszonyok, s azt mondják: „Boriska néni, de nekem olyan ruhát tessék varrni, amilyen senkinek sincsen a faluban, de ne tessék azután az én ruhámat megvarrni senkinek, hogy olyan senkinek se legyen, amilyen nekem van.” Pedig mi az a ruha, amit varrat, éppen olyan, mint a másiké, úgyhogy idegen meg se tudja különböztetni: ez is paraszt, az is paraszt. Csak az egyiknek ilyen rózsa van rávarrva, géppel kivarrva, a másiknak szegfüves minta. Ennyi a különbség az emberek közt, de azt tetszik hinni, hogy ha Barta Juliskát a Göröndi-portára tennék, akkor ő nem tudna ott éppen olyan kényes lány lenni, mint Göröndi Mártus, vagy Göröndi Mártus, ha ő volna Barta Julisnak a helyén, nem éppen úgy járna napszámba, mint Barta Julis? A pénz az oka mindennek, mert Göröndiéknél sok a pénz, Bartáéknál meg nincsen semmi pénz.

– Igen – sóhajtott Bella –, a pénz az oka mindennek.