Kaland a múltba

Az időgépet még sajnos nem találták fel, de ha egy kicsit a fantáziánkra hagyatkozunk visszarepülhetünk képzeletben a 19. századba. Liszt Ferencet folyton fiatal növendékek vették körbe, az utolsó éveiben, sőt napjaiban is tudásra éhező fiatal zongoristák kísérték Párizsba, Londonba és vissza Németországba ahol végül eltávozott a mester. Szerencsére néhány briliáns zongorista aki nála tanult megérte azt a kort amikor a már jó, akusztikus felvételeket tudtak készíteni.

Liszt and his students

1884-ben készült ez a legendás fotó, Liszt születésnapján a növendékeivel. A kép közepén mindenki felismeri a mestert. Felül bal oldalon áll Rosenthal, előtte ül Siloti, Liszt jobbján Friedheim, balján Sauer. Ők kalauzolnak most bennünket a 19. századba!

Moriz Rosenthal (1862-1946) az akkori Osztrák-Magyar Monarchia északkeleti területén született (ma Ukrajna), 10 évesen Karol Mikuli tanítványa lett, aki történetesen a legfontosabb Chopin tanítvány volt! Moriz 14 évesen már koncertkörúton volt, és nem sokkal később Liszt tanította. Bejárta a világot, végül New York-ban telepedett le és halálig ott tanított. Néhány Chopin mazurkát játszik nekünk, óó ez a rubato, ó ez a hang!

Emil von Sauer (1862-1942) szintén nagy karriert futott be mint zongorista, de tanított és komponált is. Még az 1940-es években is koncertezett! Más Liszt tanítványok szerint ő értette meg legjobban a mester tanításait, ugyanakkor érdekes, hogy egy századfordulón készült interjúba szinte tagadta, hogy Liszt tanította, “túl öreg volt már” mondta, persze később rájött, hogy mekkora hatással volt rá. Játéka igazi 19. századi romantikus, finom, átgondolt, arisztokratikus. Liszt harmadik Consolation noktürnjét játsza.

Eugen d’Albert (1864-1932) angol-német zenész, fiatalon már zenét tanult, és szerencsésen Liszthez került alig 20 évesen. Nagy karriert futott be mint zongorista és mint zeneszerző is, illetve igazgatója volt a Hochschule für Musik-nak Berlin-be és egy ideig Weimar-ban Kapellmeister címet is birtokolta, amit régen a mestere. Hallgassuk gy Schubert Impromptu felvételét.

Frederic Lamond (1868-1948) skót zongorista nagyon fiatalon került Liszthez, és 1886-ban debütált Londonban, a mester is hallotta személyesen a koncertjét. Ő is élete végéig koncertezett és tanított, olyan tanítványokat mint Nyíregyházi Ervin és a zenész-humorista Victor Borge. Liszt koncertetűdjét, az Un Sospiro-t adja most elő.

Conrad Ansorge (1862-1930) német zongorista aki főleg német mesterek műveit játszotta. Imádta az énekhangot, ez dallam vezetésén is hallatszik, Horowitz mondta róla, hogy jobban érdekelte egy énekes mint bármelyik zongorista. Schumann egyik románcát halljuk.

José Vianna da Motta (1868-1948) élt legtovább a Liszt növendékek közül. A 19. század zongora oktatásában még szerepelt az improvizáció illetve a zeneszerzés is. A budapesti zeneakadémián (ma Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem) is – ahol Liszt és Erkel tanítottak kezdetben – minden zongoristának kötelező volt e két mesterséget is elsajátítani a zongoraművek előadása mellett. Így nem meglepő, hogy az itt felsorolt mindegyik Liszt növendék is szerzett zenét, most egy saját kompozícióját halljuk tőle.

Weiss József (1864-1945) az előbb említett budapesti zeneakadémián tanult Lisztnél. 1910-ben történt egy híres-hírhedt eset vele amit felkaptak az újságok. Gustav Mahler vezette New York Philharmonic Orchestra -val adták volna elő Schumann concerto-ját, de valamin annyira összeszólalkoztak ketten, hogy Weiss egyszer csak hangosan lecsapta a zongora fedelét és elsétált. Mahler akkoriban az egyik legismertebb zenész volt a világon, így természetesen a sajtó felkapta az ügyet. A 12. Magyar rapszódiát hallgassuk Weiss-től, sajnos azonban az előadás nem teljes, mivel a század elején csak néhány percnyi felvételt tudtak egyszerre csinálni.

Az utazásnak itt a vége. Csak e hét úriembertől maradt ránk élvezhető akusztikus felvétel. Érdekes lenne hallani torzítások nélkül Alexander Siloti privát felvételét, vagy nem gépzongora (piano roll) változatban Arthur Friedheim h-moll szonáta felvételét vagy Bernhard Stavenhagen 12. Magyar rapszódiáját.

És a ráadás Lamond visszaemlékezése, egy 1945-ös rádiófelvétel ahol elmeséli első találkozását Liszttel. Egy hihetetlen mesét hallunk, legendás idők voltak azok. Lamond hangja olyan mint egy jó mesemondóé, az előadása meg briliánsan írja le a hatalmas élményeit Weimarban.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.