Alkan 199

199 éves Charles-Valentin Alkan, számomra nagyon vonzóak a 19. század hozzá hasonló fura figurái. Írtam már egy szösszenetet róla, különc ember volt, visszavonultságban élt szinte egész életében, és hihetetlen zenéket írt közben.

Jellemző rá ez a fotó. Abban a korban amikor a fotózás egy nagyon különleges, ritka s drága mulatság volt, ő valamiért hátat fordít a fotósnak, vajon direkt? Rengeteg furcsasága volt. Például a 40-es években mikor Chopin szomszédságába lakott Párizsban két lakást bérelt, ugyanis ki nem állhatta a hívatlan vendégeket – ha jött valaki gyorsan átment a másik lakásba, és kiküldte a szolgálóját aki készséggel megmutatta a látogatónak az üres lakást: nincs itthon a mester!

Zenéje sokszínű, technikailag rendkívül nehéz. Fő műve az Op. 39-es 12 etűd moll hangnemekre. Amikor etűd szót hallunk akkor Czerny, Chopin vagy Liszt 1-2 perces kis darabok jutnak az eszünkbe. Nem így Alkan-nál, az utolsó például a Le festin d’Ésope, egy jó 10 perces variáció sorozat, a 4-5-6-7-os számú daraboknak szerényen az a címük hogy “szimfónia zongorára”. Talán egyik legeredetibb, nehezebb, hosszabb és mélyebb műve a Concerto zongorára, szintén ebben az etűd sorozatban van. A három tétel együtt majdnem 1 óra, titáni feladat az előadása, fizikailag rendkívül kimerítő. Az első tétel most Jack Gibbons-tól, a csatornáján a második és harmadik tétel is megtalálható.

One thought on “Alkan 199”

A hozzászólások jelenleg nem engedélyezettek ezen a részen.