Francis Poulenc

Les Six, azaz a Hatok, az orosz Ötök után kapták nevüket, a 20. század elején alkotó 6 francia zeneszerző. Párizsban, Montparnasse negyedben laktak és gyakran együtt is dolgoztak, leghíresebb közülük Francis Poulenc.

A 20. század komolyzenéjében az a gyönyörű hogy minden megtalálható benne, több száz évnyi zene stílus, tudomány, vívmány és ötlet halmozódott fel, és minden egyes művész máshogy értelmezte, máshogy használta fel ezt a hatalmas rájuk hagyott tudást. Bartókról és Prokofjevről már többször esett szó, most hallgassuk meg Párizsban mi is történt ebben az 50 évben.

A 18 éves Poulenc egy művére felfigyelt Stravinsky, ezután szép lassan jött a hírnév, egyre több megrendelés híres zenészektől. Fiatalon kiváló zongorista volt már, így korai szerzeményei jórészt zongoradarabok, de később írt csembalóra, fúvós hangszerekre, nagy zenekarra, szerzett több operát és élete vége felé rengeteg egyházi művön dolgozott.

Fiatalkorában természetesen Debussy és Satie zenéje hatott rá, nem is nehéz felfedezni Debussy-t az 1928-as Trois Nouvelettes-ben, Gabriel Tacchino zongorázik aki az egyetlen tanítványa volt a mesternek és minden zongora darabját lemezre vette.

A 40-es években dolgozott egy cselló szonátán, de csak 1948-ban fejezte be végül, sokat segített neki a cselló részen a Pierre Fournier, ő is játszik a felvételen Jacques Février-el. A mű neoklasszicista, azaz visszanyúlt a klasszikus formákhoz, egyensúlyhoz, a hangulat azonban modern.

És végül a kedvencem, 30-as és 40-es években írt néhány intermezzo-t, amibe a hamisíthatatlan francia hangulat mellett tényleg ott van Brahms is kicsit, Rubinstein játszik a felvételen.