A másik Beethoven 5.

Nem a szimfónia, hanem a concerto.  Az előző négyet magának írta, amikor még koncertezett, a századforduló éveiben, azonban betegsége, és hallása romlásával nem lépett nyilvánosság elé később, így nem ő mutatta be ezt a remekművet 1811-ben.

Minap néztem A Király Beszéde című filmet amiben több Mozart és Beethoven mű is felcsendül, utóbbi évek magasan legjobb filmje több szempontból is szerintem, de igazán érdekes a legvége (szpojler!), amikor sikeresen elmondja VI. György az első háborús beszédét, és népe ekkor fogadta el őt uralkodónak, kiáll családjával a palota erkélyére és ekkor szól az 5. concerto második tétel, Adagio un poco mosso. Ami már csak a címe miatt is jó választás, hisz Beethoven angol kiadója ráaggatta az “Emperor” címet, és azóta így ismeri a világ ezt a művet.

Fura egy Beethoven zene ez, nem is beethoveni, inkább Chopin vagy Schumann jut róla az embernek az eszébe. A második nagy B nem a dúdolható, énekelhető dallamairól híres, a nemrég bemutatott 5. szimfónia fő motívuma is 4 hangból áll, abból az első három ugyanaz, azonban itt gyönyörűséges, lélekmelengető melódiák szólalnak meg, Beethoven ha akart ilyenből is tudott tökéleteset alkotni.

Az előadó a texasi Van Cliburn, aki sajnos múlthéten távozott az élők sorából 78 évesen. Legendás zongorista, aki először aratott a Szovjetunióban sikert 1958-ban, a nemzetközi Csajkovszkij zongoraversenyen. Az anekdota szerint a zsűrit lenyűgözte a 23 éves amerikai játéka, de nem merték természetesen neki adni a díjat, ezért megkérdezték inkább Hruscsov-ot, aki csak annyit válaszolt: “Ő a legjobb? Akkor adják neki díjat!”. Később több alkalommal visszatért a Szovjetunióba, és Hruscsovval is találkozott, ez a felvétel 1962-ben készült Moszkvában, Kirill Kondrashin vezénylete alatt.