Mosonyi és Ábrányi

A szegény burgenlandi német családból származó Michael Brand alkalmi munkából tartotta el magát, Pozsonyban tanult egy ideig, majd Pestre ment szerencsét próbálni, immár Mosonyi Mihály néven. Ábrányi egészen más utat járt be, nemesi családból származott, Párizsban tanult Chopin-től és Kalkbrenner-től.

Épp egy Erkel könyvet olvasok, és természetesen Mosonyi és Ábrányi neve folyamatosan feltűnik. Mosonyi Pesten hamar nagy ismeretségre tett szert, és gyakorlatilag haláláig benne volt a keze mindenben ami zene volt Magyarországon. Erkellel hamar barátok lettek, de később összekülönböztek Mosonyi két operáján. Történt ugyanis, hogy Erkel Bánk Bán-jának hatalmas sikere után, annak hatására Mosonyi megkomponálta a Szép Ilonka operáját, ám a siker elmaradt s néhány adás után le kellett vennie Erkelnek a Nemzeti Színház műsoráról a darabot. Mihály következő operája, az Álmos még a bemutatóig se jutott el, a pesti Wagner láz idején Mosonyi ráadásul személyeskedő cikkeket írt a Nemzeti Színház és Erkel ellen. Évekkel később ugyan valamelyest enyhült a légkör közöttük, de már nem volt a régi.

Mosonyinak nem voltak híres zenetanárai, magától tanulta a mesterséget és igazán nagy zeneszerző sem lett belőle, legtöbb darabjáról el lehet mondani, hogy Erkel, Liszt, Wagner vagy épp Beethoven mű ihlette születését, ezért ma már elfelejtettük mint zeneszerzőt, azonban a 19. századi Magyar művészet fejlődéséért rengeteget tett, 1860-ban megalapította a Zenészeti Lapok-at, amelynek célkitűzése volt, hogy a népet nevelje, megismertesse az embereket az új zenei irányzatokkal. Erkel és Ábrányi mellett ő is, rengeteget tett az Operaház és a Zeneakadémia megalapításáért, de sajnos nem élte meg egyiket sem, 1870-ben elhunyt.

Ahogy a bevezetőben írtam Ábrányi máshonnan jött, Erkellel fiatalkorában találkozott, ő vette rá Ábrányit, hogy tanuljon zenélni, a nemesi háttér miatt volt pénze rá, hogy a művészet fővárosába utazzon, Párizsban a legnagyobbaktól tanult. 1847-ben Pesten debütált mint zongoraművész, zeneszerző, újságíró és később a Zeneakadémia első zeneszerzés, elmélet és zenetörténet tanára.

Ábrányi nem aratott sikert mint zeneszerző, nem is nagyon próbálkozott, Mosonyit viszont egy időben szerette a közönség főleg a kórusművei miatt, ma viszont már nem játsszák, YouTube-on is alig találni felvételt, A Gyászhangok Széchenyi István halálára című művét hallgassuk most, amiről nekem Liszt sejlik fel több helyen.