Goldberg-variációk

Minden bizonnyal nincs még egy ilyen, egy hangszerre írott mű amihez ennyi legenda, rejtély, elemzés, hozzáértés, szakértés, sznobság, és sok minden más kapcsolódott az évek során. Az idős Johann Sebastian olyan magas szinten gondolkodott amit még mai napig elemeznek a zenetudósok.

A sok elemzés és kutatás eredménye a rengeteg könyv, de nekem nem volt célom sohasem az elemzés, egyrészt hiányzik hozzá a tudás és valójában e hasábokon inkább rövid, gyorsan befogadható, érdekes információkat akarok összegyűjteni. Nézzük először is a keletkezést, már itt rengeteg megválaszolatlan kérdésbe ütközünk. Állítólag 1741-ben készült egy Keyserlingk nevű grófnak, aki arra kérte Bach-ot, hogy írjon neki egy nyugtató hatású művet amit a csembalósa, Goldberg játszhat neki az álmatlan éjszakáin. A grófnak annyira tetszett a végeredmény hogy 100 Lajos arannyal jutalmazta a szerzőt ami példátlan volt akkoriban. Az állítólagos megrendelés úgy szólt, hogy egy rövid művekből álló sorozat amelyet véletlenszerűen, egyenként adnak majd elő csembalón.

Ha túllépünk az állítólag-okon, akkor kiderül, hogy Bach a saját pénzén adatta ki még 1741-ben, ami ritka volt az életében, tehát fontos volt neki, és a címlapon szó sincs se a grófról, se csembalóművészről akiről később kapta a nevét a variáció. A pontos szöveg így néz ki:

Clavier Übung melyben van egy ARIA különféle változatokkal Clavicembalora mely két manuállal bír. Azoknak, kik szívlelik, kedvük felvidítására készítetett Johann Sebastian Bach által, ki Lengyel Királyi s Szász Választófejedelmi Udvari Compositeur, Capellmeister s Director, Chori Musici Leipzigben.

A mű egy Aria-val kezdődik, és ugyanakkor végződik is, így gyakorlatilag ismételhető az egész megállás nélkül. A variáció műfaj Bach-nak nem tetszett, ezért egy kis csavart vitt bele, és természetesen minden pontosan meg van szerkesztve. A fő téma a basszusban van, tehát nem az először felcsendülő dallamot variálja harmincszor Bach, ettől változatosabb, és nem olyan ismétlődő az egész mint például egy könnyed Mozart variáció. Megtalálható sok barokk műfaj a tételek között, táncok, kánonok, természetesen jól kigondolt sorrendben, megszerkesztve, kivéve az utolsót, ahova egy kánont várnánk a rendszer szerint, ehelyett egy könnyed, vicces népdalokon alapuló Quodlibet jön, ami szó szerinti fordításban “ami tetszik”.

Rengeteg előadás található YouTube-on, és igazán itt jön ki az, hogy Bach kevés instrukciót írt a kottába, ha kicsit odafigyelünk annyira különböző, szerethető, imádható, vagy éppen utálható előadást találhatunk, hogy már az is csoda. Kezdésnek ott van természetesen Gould, amivel egy csapásra világhírű lett, az 1955-ös felvétel, majd később az 1981-es amit kamerával is vettek. Tatiana Nikolayeva romantikus Bach játékmódja nem is különbözhet jobban Gould analizáló előadásától. És végül Evgeni Koroliov, aki a kettő között van, talán inkább historikus játékmóddal bír.