Haydn 281.

Tegnap volt születésnapja a mesternek. Ő volt az első zeneszerző akit Európa szerte imádtak már életében, és ezt dörzsölt üzletember módjára ki is használta.

Nem hullott az ölébe a siker, kemény évtizedek munkájának eredménye volt ez. Az 1750-es években már színházi darabokat szerzett, és Bécsben lassan ismerté vált a neve, egyre tehetősebb növendékeket szerzett magának, aztán 61-ben az Eszterházy udvar szolgálatába állt, egy rendkívül szigorú szerződést kötöttek amit azonban a zeneszerző növekvő ismertsége miatt később alig-alig tartottak be. A 70-es években már Spanyolországban, Franciaországban és Angliában is játszották műveit, következő években rengeteg kottát adott el, sok kitüntetést kapott, és szaporodtak a külföldi meghívások, de Eszterházy Miklós azért külföldre nem engedte a udvari zeneszerzőjét.

Haydn szép lassan beleunt a munkájába, de becsülettel végezte, a nagy változás 1790-ben jött, meghalt Pompakedvelő Miklós, fia Antal pedig nem rajongott a művészetekért ahogy apja s nagyapja, így az operatársulatot egyből feloszlatta, Haydn pedig kapva kapott az alkalmon, szinte elszökött az udvartól, és indult Londonba. 1791-ben és 92-ben több mint egy évet töltött ott, aztán 93-ban ismét néhány hónapot. Annyira rajongtak érte, hogy csak évtizedekkel később, a 19. századi virtuózok tudtak hasonló sikereket elérni.

A sok szimfónia és kamaramű mellett néhány zongora darab is készült a Londoni tartózkodás alatt, a leghíresebb talán az f-moll variációk. Marc-André Hamelin-től hallgassuk most.