Kodály korai Adagio-ja

Kodály és Bartók 1906-07-ben kezdték komolyabban járni a vidéki falukat a népzenék után kutatva, később ez a hatalmas felhalmozott tudás és háttér nagyon is hatott a zenéjükre, de érdemes meghallgatni a korai műveiket, ahol még a német és francia komoly zene hatásait hallhatjuk.

Kodály 1905-ben írta brácsára és zongorára az Adagio-ját, egy tételes, rövid mű, Brahms és néhol az akkor friss francia impresszionisták hangzásaival. Később átírta hegedűre és csellóra, a repertoárba végül a cselló verzió került be, ami mai napig felcsendül, ugyanis a cselló mély sírása nagyon illik ezekhez a melankolikus, gyönyörű dallamokhoz.

Múlt héten volt szerencsém hallani Mayer Angyalka és Stoll Péter előadásában a Francia Intézetben. Egészen elképesztő hallgatni, szerintem a két leggyönyörűbb hangszer a cselló és a zongora, annyi féle és típusú hangot szólaltatnak meg ebben a néhány percben hogy az elképesztő. Most hallgassuk Kemény Dombiné Erzsébet és Pukánszky Béla előadásában.