Czerny

Az halhatatlanok tablóján kevés a hely, csak a legnagyobb nevek férnek el, a többiek, akármennyire is jók voltak, mára elfelejtettük nevüket, csak zenetörténeti könyvekben található meg a rengeteg nagy művész neve, akik csak másodikok voltak.

Carl Czerny – erről a névről manapság csakis az unalmas, néha nyakatekert etűdök jutnak eszünkbe. Bár mondhatnánk hogy ő még szerencsés, hiszen fent maradt a neve így vagy úgy, de több más hasonló hányatott sorsú kollégájához hasonlóan csak az elmúlt években-évtizedekben kezdik felfedezni az igazi munkásságát. Ő is egy csodagyermek volt, 1791-ben látta meg a napvilágot egy cseh zenész családban Bécsben. 3 évesen már zongorázott, 7 évesen komponált és 1800-ban Mozart 24. concertojával lépett fel először, azonban egy visszahúzódó, félénk ember volt, nem egy amolyan showman ami korának előadóit jellemezte, ezért gyakorlatilag már gyerekként visszavonult az állandó koncertezéstől, később csak magán előadásokat tartott, de volt néhány kivétel: 1806-ban az első, 1812-ben pedig az 5. Beethoven zongora concerto-t mutatta be ő a mesterével.

Gyerekként tanult Clementi-nél, Hummel-nél és Salieri-nél, Bécs összes nagy muzsikus neve, és utánuk jött Beethoven. 3 évig tanult a mesternél, majd titkára és segítője volt sokáig. Már 15 éves korában elkezdett tanítani, és egész életében a legfontosabb, vagy legalábbis legtöbb időt felemésztő tevékenysége a tanítás volt. Volt amikor több mint 12 órát adott egy nap, az ifjú Liszt Ferencet csak úgy tudta elvállalni, hogy késő éjszaka járt hozzá a 9 éves gyerek.

Megszámlálhatatlan etűdöt írt, amikkel mai napig kínozzák a gyerekeket, akik ezért hagyják abba a zongora tanulást, a tizenéves Liszt sem szerette mesterét és tanítási módszereit, azonban később rájött hogy ezért is vált a legnagyobb zongoristává, és a Transzcendens etűdöket Czerny-nek ajánlotta. De volt ott természetesen más is, nem csak az etűdök, a tanítás mellett írt rengeteg Opera átiratot, fantáziát és variációt, ezekből is jó pénzt keresett, de a saját kompozíciói nem találtak utat a közönséghez. Érdekes módon nem is reklámozta, még Liszt sem tudta hogy temérdek saját zenét írt Czerny, pedig barátok voltak.

Variációit azért nagy ritkán lehetett hallani a koncerttermekbe, Horowitz-tól és Hough-tól íme egy felvétel, de Raymond Lewenthal is játszott néha Czerny-t, főleg ráadásként, egy Toccata tőle. De ami igazán érdekes, egy friss felfedezés, a noktürnjei, amiket történetesen Chopin előtt írt. Mikor Frédéric Bécsben járt összebarátkoztak Czerny-vel, vajon hallotta ezeket az ifjú Chopin? A szóló zongora noktürn fogalmát John Field vezette be, és mikor Varsóban koncertezett a fiatal Chopin hallotta a Field noktürnöket, aztán nem sokkal Bécsbe utazott ahol Czerny-vel ismerkedett meg, majd jött Párizs, és oda már a kész Op. 9.-es híres noktürnjeivel érkezett. Egy csapásra siker, Field-et elfeledte mindenki, új korszak kezdődött a zenében Chopin-nel, Schumann-nal és Mendelssohn-nal, és ezért tűntek el olyan zeneszerzők a koncerttermekből mint Hummel vagy Czerny – ők egy megfáradt korszak öregjei lettek hirtelen, a bécsi klasszicizmus az 1830-as évektől kezdve hirtelen unalmas lett, még a nagy Beethoven zenéjét is nehezen fogadták, pedig Liszt és a többiek folyton műsoron tartották.

Isabelle Oehmichen készített egy felvételt az összes noktürnből, érdemes beletekerni, mindenhol felismerjük a korai Chopin noktürn stílust, annyi különbséggel hogy nincs olyan szabadság benne, és a dallamok se olyan egyszerűek s mégis tökéletesek mint Frédéric darabjaiban.