Tavaszi áldozat

100 éve, 1913. május 29.-én mutatták be Párizsban Stravinsky harmadik nagyszabású balettját, a Tűzmadár és a Petruska siker volt a közönség és a kritikusok körében is, azonban a Tavaszi áldozat bemutatóján, és utána fura dolgok történtek.

Ezeknek a balettoknak az elődje Wagner operái voltak – a teljes művészet, csak épp orosz módra, nem opera hanem a balett és az azt tökéletesen kísérő zene. Már az első kettőben is merész zenei újításokat használt a mester, de a Tavaszi áldozatban olyan fura ritmusok, tonalitások, bitonalitások vagy épp atonalitások vannak, hogy az elbeszélések alapján a közönség egyszerűen fellázadt. Az előadás végigment, de néha olyan hangzavar volt, hogy a táncosok a zenét sem hallották. A kritikusok sem kímélték Stravinsky-t, de végül – ahogy az már sokszor megtörtént történelmünkben – egy kis idő elteltével rájöttek az emberek hogy egy újabb remekművel van dolguk.

Ma már főleg tánc nélkül, csak zenekari műként adják elő Stravinsky három balettjét, Bernstein szerint a Tavaszi áldozat a 20. század egyik legfontosabb zeneműve. Most hallgatva nehezen tudjuk elképzelni hogy miért is tört ki lázadás a nézőtéren a mű ellen. Ha végighallgatjuk rengeteg ismerős rész, ismerős hangszerelés, ismerős ütemek csendülnek fel – elég csak John Williams filmzenéire, főleg a Csillagok Háborújára gondolni, hát persze! Egy-egy részt szinte egy-az-egybe átvettek Stravinskytől, hozzászokott a fülünk, de 1913-ben ehhez foghatót nem hallottak még, ezek a furcsa ritmusok, az ütős szekció ijedtén használata teljesen ismeretlen volt az emberek számára.

Amsterdam, a Concertgebouw előadása 2010-ből.