1685

3 hatalmas muzsikus született ebben az évben, Bach-ról és Händel-ről volt szó az előző hetekben, a harmadik pedig Domenico Scarlatti.

Bár Nápolyban született gyakorlatilag spanyol zeneszerzőnek tartjuk, mivel 1720-ben elutazott Portugáliába, majd egy néhány éves hazalátogatás után élete végéig Spanyolországban élt és alkotott, hatással is volt rá az ottani népzene, ritmusok, dallamok, népi skálák. Talán ennek, és kicsit a zenei világtól elzárkózott életének köszönhetjük, hogy bár egy időben élt a két másik nagy barokk zeneszerzővel, Scarlatti-t inkább tekinthetjük klasszikusnak, vagy legalábbis valamiféle átmenetnek, de azt gyorsan hozzá kell tenni, hogy szonátái – amit ő nem szonátáknak hívott hanem gyakorlatoknak – nem a klasszikus szonátaforma elődjei, bináris formák, a legtöbb AABB.

Vladimir Horowitz nagy szerepet játszott abban, hogy ma egyáltalán hallhatjuk ezeket a kis mesterműveket, bár Scarlatti halála után sok zeneszerző és előadó csodálta, Liszt is játszott Scarlattit, később Bartók is, de csak 1-1 művet, Horowitz viszont folyton a programjaiba fűzött néhányat, és megismertette a nagyvilággal ezeket a csodákat. Most az E-dúr L.23 / K.380 -ast hallgassuk, Andante comodo.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.