Händel – Passacaglia

Méltatlanul kevés szó esik Bach nagy kortársáról, de ez csak annak köszönhető hogy kevés billentyűs muzsikát írt a mester, Angliában a nagy hangszeres művek és az operái által volt bálványozva.

Azért persze akadnak kivételek, elvégre orgona és csembaló virtuóz volt. Tanítási célból írt néhány csembaló szvitet, de ezek jó része hiányos sajnos, nem tudjuk miért, de a legtöbbet félbehagyta, és még az első nyolcban is amit kiadott néhol hiányoznak a belső szólamok és a díszítések.

Az F-dúr szvit egy rövid, bensőséges és finom sorozat amibe érdemes bele hallgatni, de most a g-moll szvitről írnék, ugyanis ebből van az a híres átirat amit sok hegedűművész előadott már ráadásként. Koroliov-tól zongorán itt az egész mű, 19:35-től kezdődik a Passacaglia. Ez a karakteres variációs forma közkedvelt volt a barokkban, de a 19. században is újra elővették, Händel szvitjét ritkán adják elő billentyűs hangszeren, de a 19. századi norvég hegedűművész, Johan Halvorsen átirata hegedűre és violára (néha csellóval is előadják) híressé tette.

Perlman és Zukerman előadásában: