Beethoven 243.

Hétfőn volt 243 a legnagyobb klasszikus zeneszerző, aki a legnagyobb kétségbeesés közben is tudott vidám témát írni.

1801-ben már tudta Beethoven hogy hallása folyamatosan romlik, és a süketség vár rá. A betegsége előtt egy finom társasági ember volt, aki bár kiállt a művészetéért a legnagyobb arisztokratákkal szemben is ha kellett, ugyanakkor kedvelték mert kellemes ember volt. A folyamatos zaj amit elkezdett hallani 1800 körül mindent megváltoztatott. A hallása elkezdett romlani, először csak a magas hangokat nem hallotta, aztán néhány év múlva már közel kellett mennie a színpadhoz, hogy hallhassa mit játszanak.1801-ben írta a híres Heiligenstadti-testamentumot családjának, amiben leírja hogy ő nem embergyűlölő valójában, a betegsége teszi ezt vele. Az öngyilkosság gondolatával is foglalkozott. Végül hazament, és 1801-1802 között megírta a 2. szimfóniát amibe ugyan megbúvik néhol a tragédia, de alapjában véve jó kedélyű mű.

A zenetudósok szerint ezzel a szimfóniával végleg kimeríti az elődei által ráhagyott formákat és ötleteket, a következő, 1803-ban készült szimfónia a híres harmadik, az Eroica ami már 55 perces, monumentális beethoveni alkotás. A második csak fél óra, de így is óriásinak tartotta a közönség, pedig nem sokkal hosszabb mint egy Mozart vagy Haydn szimfónia. A negyedik, finálé tétel különösen meglepte a hallgatóságot az 1803-as bemutatón. Egyesek szerint ezek a fura, ugráló hangok utalások Beethoven bélproblémáira. Nos, nem tudom :), hallgassuk az LSO előadásában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.