Hangulatok – boldog karácsonyt!

Több mint két éve csináltam felvételt, azóta rengeteg dolog történt. 2012. januárjától tanárhoz járok, és 2013. májusban vettem egy igazi zongorát.

Családomnak és barátaimnak készültek ezek a felvételek. A tanulság hogy, egy igazi zongorán milliószor nehezebb hallgatható felvételeket produkálni, mint a régi digitálison. Cserébe igazi hang van, nem egy lapos mű-valami. A mikrofon kiválasztása, beállítása, próbálgatása sok órát elvett már (kösz Norbi), a CD borítók megtervezése és kinyomtatása is 1-2 órába telt (kösz Laci), a felvételek elkészítése meg… nos, fogalmam sincs, de régóta készül :).

Sokat tanultam egyébként ebből is, még sok ezer óra gyakorlás van előtte, mire tényleg jó felvételeket tudok készíteni. Íme a YouTube playlist, a tovább után bekezdés a művekről.

Stílusosan Bach-al kezdődik, a híres prelűd a WTC 1-ből, és egy C-dúr Invenció. Ezek nem csak a zongora muzsik alapjai, hanem a zene alapjai is, így természetesnek véltem ezekkel kezdeni. az Invenció egy kis 2 szólamú fúga, nagyobb öröm játszani mint hallgatni egyébként, Bach-ot érteni kell, Charles Rosen írta egyszer róla, hogy a zenészeknek írt elsősorban, és ebben van is valami.

Ezután jön a Chopin-blokk, a cd fő anyaga, ezért is választottam a Hangulatok címet az egésznek. Chopin zenéit azért szerették meg egyből, és azért imádják a mai napig, fiatalok és öregek egyaránt mert lenyűgözően finom változatosságot rejt mindegyik. Hogyan? A kulcs a hangnemekben van. A nyugati világ zenéje – néhány 20. századi extrém kivétel persze akad – mindig is a hangnemekre épült. Van egy alap hang, például C-dúr-ban a C hang, és ez megszabja a többi 6 hangot amit használhat a zeneszerző, olyan mint mikor egy festő kiválaszt néhány színt, és csak azokkal fest. Ezekből a hangokból épül fel a dallam, és alatta a harmóniák, ám de egy idő után ez unalmas lesz, ezért unalmas a mai könnyűzenék nagy része zeneileg. Ilyenkor kell hangnemet váltani, azaz modulálni, és máris megváltozik a hangulat. Néha nagyon, néha csak épp hogy, zeneszerző dönt. Chopin a modulálás mestere (is) volt, olyan finom hangulatváltások jönnek sorban, hogy valójában észre se vesszük, csak azt érezzük hogy a zene megmozgat.

A prelűdöket Mallorcán fejezte be Chopin, amikor elszöktek George Sand-dal, a híres-hírhedt írónővel Párizsból. A nyaralás (illetve telelés – a tél közepén mentek) jól indult, de Chopin hamar megfázott, vért köhögött, a helyiek elzavarták őket, és egy Valdemosa nevű kolostorban, a sziget legtetején vészelték át az esős telet. Minden hangnemre jut egy prelűd, van amelyik összesen 30 másodperc, de az itt szereplő Esőcsepp prelűd 5-7 perc, ez a leghosszabb. Az 5. prelűd, az e-moll is egy hihetetlen tömör kis remekmű, ezekre a kis művekre mondja sok szakértő, hogy mélyebbek mint egy 3 órás opera.

Az a-moll keringő egy fiatalkori mű, nem is adta ki életében, az ő mércéjének nem túl jó – az érett kori műveihez képest nem is az. De már itt kiderül hogy milyen áradó romantikus dallamokat tudott írni a tizenéves Chopin. A kezdő zongoratanulók általában ezen a darabon kezdenek ismerkedni Chopin-nal. A Valse Melancolique egy érdekes mű, majd írok a jövőben erről bővebben, most legyen annyi elég, hogy egészen 2013-ig a világ úgy hitte, hogy ez is egy Chopin mű, ám egy véletlen irattári felfedezésnek köszönhetően most már tudjuk, hogy Charles Mayer a szerző, és az eredeti nehezebb-gyorsabb.

A mazurkák néhány zongorista szerint Chopin legfontosabb művei, még nem volt 10 éves mikor első mazurkáját és polonézeit megírta, és az utolsó műve is, halálos ágyán egy mazurka volt. 20 évesen el kellett hagynia hazáját, de lelkében végig Lengyel maradt. A mazurkák több stílusú lengyel táncok hangulatát örökítik meg, nem talpalávalónak írta Chopin ezeket, valójában ezek táncok a léleknek. Az a-moll-ba nem tudok mást belehallani csak a honvágy érzését. A másik, rövidebb h-moll pedig több régi emlékfoszlány a faluról.

És végül a noktürn, ez a mű is oldalakat érdemelne. A noktürn szó szerint éji zene, már Mozart is írt ilyet zenekarra, aztán egy John Field nevű angol úriember, akkoriban Európa szerte híres zeneszerző volt az első aki ténylegesen “nocturne”-nak nevezte a szóló-zongorára írt egy tételes műveket. Még Varsóban hallotta egy koncerten Field-et Chopin, és el is kezdte saját noktürnjeit, mire Párizsba ért meg is volt az első néhány, és ez volt a belépője, a híres Op. 9. No. 2.-es, amit mindenki ismer. Én egy g-moll művet választottam ami azért különleges mert nem a szokásos A-B-A formában írta a szerző, hanem gyakorlatilag A-B-C-D formája van, sokan próbálják megfejteni hogy miért is így készült, és mit is jelenthet, mindenki mást hall bele. Lélekharang, küzdés, koporsószög verés, elbukás, felemelkedés, megnyugvás. Egy egész élet benne van ebben a 4 oldalas remekműben.

Chopin általában a “rossz” hangulatokban írt, sok moll hangnemű mű, de a CD akkor lesz teljes ha a vége jó, Bartók jön a segítségünkre. A Gyermekeknek 4 füzetét azzal a céllal írta, hogy az ifjú zongoristák olyan dallamokon keresztül tanulhassák a hangszert amit ismernek az énekórákról. “Ezek egyszerű, könnyű (de azért nagyon is komolyan gondolt) darabocskák.” – írta róluk a szerző, és valóban, nem csak sima gyakorló darabok, hanem előadási művek, és nem csak gyerekek adják elő, hanem a legnagyobb koncerttermekbe is felcsendülnek, az egyszerűségükkel nagyon tudnak hatni mondjuk egy nehéz Beethoven szonáta után!

Én az első füzetből választottam párat, van ezek között gyermek ének és ivónóta is. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek eszébe jut az énekóra, a népdalok néhányukról. Boldog karácsonyt!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.