Művészek a gyakorlásról

A BBC Radio 3-on “The Practice of Practising” címmel volt egy összeállítás ahol több művész beszél a gyakorlási szokásairól.

Nem tudom, hogy meddig lesz elérhető, de még meghallgatható az oldalukon. Kiemelnék néhány érdekességet. Stephen Hough beszél főleg, akit rendkívül nagyra tartok, egy igazi reneszánsz ember, twitteren néhány hete linkeltem egy interjút vele, amiből kiderül hogy nem csak egy zongorista, hanem nagy tudású gondolkozó.

  • Hough-nak egy hangszigetelt stúdiója van két Steinway-el, ahova ha bevonul kikapcsol minden zavaró tényezőt (telefon), és belemerül a gyakorlásba, “mintha beindítanánk egy motort”.
  • Amennyire tud pedál nélkül gyakorol, ezzel egyrészt szebb, pontosabb legatokat gyakorol be, másrészt megvan az az érzése, hogy most gyakorlás van, nem előadás.
  • Megkeresi a műben a számára nehéz részeket és főleg arra koncentrál.
  • Az kétségtelen, hogy keményen kell dolgozni azon, hogy elérj egy szintet, de nagyon fontos megtalálni az egyensúlyt a kemény munka és a között hogy jól érezd magad. Ha csak szenvedsz vele nem fog menni, hiába erőlteted.
  • Nem vagyunk gépek, Hough kiemeli, hogy milyen fontos az emberi előadás, sohasem szabad a tökéletességre törekedni, néha amikor elrontod az hirtelen felszabadít, és utána sokkal jobb lesz az előadás.
  • Ezzel szemben a gyakorlás közben, a stúdiójában a legtökéletesebbre törekszik, ez önbizalmat ad, “I know my pieces.” (Horowitz). Aztán ezt a tökéletességet el kell felejteni előadás közben.
  • Nagyon fontos, hogy már gyakorlás közben is kotta nélkül játszunk, ez is önbizalmat ad és felszabadít.
  • Nincs olyan nap, hogy ne a félelmeivel keljen fel: nem fog ma menni, nem tudok haladni, közbe jön valami. Aztán néha ez be is jön, mindenkinek más a nehéz, mindenki máshogy halad a gyakorlással, ez normális, nem mehet mindig jól.
  • Egy előadás akkor lesz jó szerinte ha minden apró részletre odafigyelsz gyakorlás közben, és egy tökéletes terved van az egész mű előadására, kompromisszumok nélkül. Ki kell választani a legjobb ötleteid, és a többit hagyni.
  • Manapság már nem gyakorol annyit, mint fiatal korában mikor a repertoárját felépítette, előfordul hogy egy nap keveset ül a billentyűk előtt, de hiányzik neki, kell az a néhány óra most is.
  • Elmondja, hogy néha nagyon vágyna arra, hogy ne legyen világhírű előadóművész, szeretné ha nem kéne aggódnia folyton azon hogy mikor hibázik, mikor felejti el egy rövid részt a hatalmas repertoárjából. De végül mindig rájön, hogy ez az aggódás tartja életben.
  • És végül, kiderül hogy miért is ilyen széles látókörű gondolkodó ahogy a bekezdésben írtam.  Hough szerint nagyon fontos, hogy mindent jól csinálj, nem elég annyi, hogy jól zongorázz, az egész életedet jól kell vezetni, csak így lehetséges egy hosszú és sikeres karrier.

Szerk.: Most találtam egy régebbi cikkét Hough-nak ugyanerről a témáról, sok kiegészítő gondolat van az itt felsoroltak mellé, érdemes elolvasni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.