Készíts felvételt!

Felvétel készítés a zenélésünkről rengeteget segíthet, a belső hallás valamiért mindig eltorzítja a zenénket, és ami egy külső fül számára egyértelmű hiba a játékunkban, azt lehet mi nem is érzékeljük.

Érdekes dolog a hallás és az ami az agyunkban realizálódik a zenéből. Valamiért amikor én játszom a zongorán némiképp “torzul” a feldolgozott zene az agyamban, nem úgy hallom mint egy külső személy. Valószínű ez azért van mert az agyamnak nem csak a zenére kell figyelni, hanem az izmokra is, illetve azért mert van egy elképzelt ideális hangzás, ami sohasem egyezik pontosan azzal amit hallok, és a kettő találkozásának egy harmadik az eredménye – az én agyamban. Fórumokat, sőt nagy művészek életrajzát elolvassa, interjúit meghallgatva arra figyeltem fel, hogy ez általános jelenség. Míg digitális zongorám volt csináltam felvételeket, de ott ritkán jött ez ki, fel sem figyeltem rá. Azonban mikor először hallottam akusztikus felvételt a játékomról elég meglepő volt, elképesztő, hogy mennyit lehet tanulni belőle.

Ma már mindenki zsebében ott van egy jó minőségű okos telefon, nem is kell több, csak a felvevő app-ban rányomni a gombra és játszani. Ha komolyabban gondolod a dolgot, például másokkal is meg akarod osztani akkor már belépőszintű mikrofonok 50 ezertől indulnak, nekem egy Zoom H2N van, és ennyi pénzért elképesztő felvételeket csinál, csak kicsit játszani kell az elhelyezéssel és beállításokkal.

Szóval, felvetted, hogyan tovább? Hallgasd meg figyelmesen, többször, majd hallgass ugyanarról a zenéről legalább 2 felvételt YouTube-ról vagy Spotify-ról. Bamm. Hatalmas meglepetés lesz, hogy mennyire más. Ami jó! Viszont a hibákat ki kell javítani, és ez a módszer könnyen, gyorsan, rengeteget tud segíteni.

Legtöbb torzulás nálam a tempóban és a ritmusokban szokott lenni, persze a komolyzene mindig is az egyéni előadásmódról szólt, de megvannak a határok amiket ha túllép az ember akkor már más lesz a zene. Segíthet ilyenkor a metronóm, illetve a kotta tüzetes elemzése, főleg ha 19. vagy még inkább 20. századi zenéről van szó, néha nagyon becsapós tud lenni egy ritmusképlet.

Második helyen mindig az úgynevezett frazeálási hibák jönnek elő, mi tartozik egybe és mi nem, azok a bizonyos ívek, amitől zene lesz a zene, ez különbözteti meg a kezdőt a profitól. Egy Bach invenciónál még nincs nehéz dolgom, rövidek az ívek, viszont pl. egy Chopin keringőnél nagyon nehéz összehozni a hosszú formákat. Ez nem is fog menni egy hamar, de ne csüggedj, nem vagy se Richter, se Menuhin, se Hendrix. Gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni – és javulni fog, ez is.

Itt most felmerülhet a kérdés: hisz ezért járok tanárhoz, nem? De.  Egy külső értő fül egyből meghallja ezeket a hibákat. Azonban van egy harmadik dolog, a legfontosabb amiért érdemes felvenni ahogy zenélünk: az előadásmód. Nyilván van egy elképzelésed, hogy is akarod majd előadni a darabot, és úgy is gyakorlod be. Azonban, ahogy a bevezetőben írtam, ez valamiért mindig torzul, és ezeket a kis torzulásokat lehet nagyon jól kijavítani azzal, ha meghallgatod magad, és korrigálsz. Ebben pedig a tanárod nem segíthet, csak a te füled!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.