Lasssaaaaan!

Tulajdonképpen ezzel kellett volna kezdenem, a jó gyakorlás alapja: lassan!

Persze ezt nem könnyű megvalósítani, mai napig küszködöm vele, inkább gyorsan, nincs kedvem most hozzá… ismerős? Csakhogy ha alapból gyorsan próbálod játszani a zenét akkor nagyon lassú a fejlődés, ugyanis az agy nem tud tanulni ilyen sebességgel. Lassan azért utál mindenki gyakorolni mert “unalmas”.  Pedig valójában csak nem figyelünk oda, elkezdjük a lassú, “lélekölő” ismétlését egy rövid, nehéz résznek majd elkalandozik a gondolat, munkahelyi gondok, mi van a barátommal, és a többi, ismered Te is ezt.  Ennek semmi értelme. Van azonban egy koncepció amit nehéz megvalósítani, tényleg csak akkor működik, ha ki tudod zárni a világ zaját az elmédből a gyakorlás idejére.  Úgyhogy mobiltelefont kapcsold ki, Facebook most nem érdekes. Gyakorolsz, és ez sokkal fontosabb.

Tehát, kezd el játszani amit épp tanulsz, ha megakadsz valahol tegyél egy jelet a kottába, játszd tovább ameddig tudod, és minden magakadáshoz tegyél jelet.  Ezután szisztematikusan menj végig a bejelölt részeken, de nagyon fontos, hogy ne pont ott kezd ahol megakadtál, hanem 1-2 ütemmel előtte, és 1-2 ütemmel utána fejezd be a rész lassú gyakorlását, ezekkel lépésekkel:

  1. Nagyon lassan játszd le (ütemmel előtte kezd!), min akadtál meg? melyik kézzel? Vizsgáld meg a problémát, többszöri eljátszással lassan lokalizálni tudod pontosan a kakukktojást.
  2. Megvan a hibás rész,  ez valószínűleg 1-3 hangjegy, vagy ha gyors menet, akkor annak a mozdulat “sorozata”. Mi lehet a probléma? A legtöbb esetben az ujjrenddel van valami bibi, légy kreatív és keress megoldást, más ujjrendekkel próbáld meg eljátszani, akár már jóval a megakadó rész előtt változtasd meg az egészet, hogy a kezed máshogy érjen oda, így megsokszorozódnak a lehetőségek.
  3. Egy kézzel lassan több megoldást próbálj végig, és válaszd ki a legtermészetesebbet, legkényelmesebbet, azt ami a legjobbnak tűnik, néhány próba után próbáld kicsit gyorsabban, megy így is? Ha megvan akkor írd le a kottára az új ujjrendet. Az agyad ezzel is tanul, régit áthúztad, leírtad az újat.
  4. Figyeld a hangokat. Zenét próbálsz végeredményként kihozni, tehát ez a legfontosabb, sok esetben nem jó egy ujjrend, mert a hangzás, a hangsúlyozás vagy a frazeálás rossz lesz. Lépj vissza, keress másikat ha nem szép.
  5. Ezután jön a neheze, lassan, sokszor végig kell gyakorolni, ha már külön kézzel jó akkor jöhet két kézzel. Figyelj mindenre: az ujjaidra, a kézfejedre, az egész kezedre, a hangokra, a zenére, a légzésedre. Ilyenkor fog tanulni az agyad, mert mindenre figyelsz, nem csak motorikus izommozgásokat jegyzi meg, hanem magát a zenét is.

Nem mindig az ujjrend a hibás, lehet hogy ritmikai probléma lép fel, ilyenkor a metronóm segít lassú beállítással, de ez egy másik bejegyzés témája lesz. Minden megakadó részre szánj időt. Ha belemélyedsz akkor amúgy is az időérzékelésed el fog torzulni, és percekből órák lesznek – ez a jele annak, hogy jól csinálod. Na meg másnap érezni fogod az eredményt.

Egy tökéletes világban minden nap így lehetne gyakorolni, és végül mindenkiből kiváló muzsikus válna rövid idő alatt, valóság persze más. Én örülök ha 2-3 naponta összejön egy ilyen 60-120 perces gyakorlás. Utána viszont leírhatatlan elégedettség érzés tölt el, másnap pedig az öröm: sokat haladtam!

One thought on “Lasssaaaaan!”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.