Vad Bartók

Mindannyian ismerjük Bartók vad oldalát, külföldön “barbároknak” hívták őket Kodállyal.

Van aki szereti, van aki nem, egy biztos: zseniális. A Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára című műve az egyik legismertebb volt életében, ma már kevesebbet adják elő. 1936-ban készült, természetesen megrendelésre, a 20-as évektől a világhírnévnek örvendő zeneszerzőt elárasztották a felkérések .  A hangszer összeállítás merész, Stravinsky óta a ritmus rendkívül divatos újdonság volt a 20. század szerzőinek, Bartók az ütős szekcióval kísérletezett több ízben, 6 különböző ütős hangszer kell a megszólaltatáshoz. A hetedik a cseleszta, amit a 19. század végén egy francia hangszerész épített meg, gyakorlatilag egy pianínó, csak húrok helyett fém hengereket ütnek meg a kalapácsok. Kicsit olyasmi a hangja mint egy zenedoboznak, csak teltebb, mintha a mennyből szólna, ahogy a neve is mondja. És végül, bár nincs benne a mű címében, de egy zongora is kell az előadáshoz.

A második tétel egy gyors, gyilkos tánc, fura, ma is frissnek ható hangeffektekkel, és érdekes ritmussal, szonáta és concerto szerű ez a tétel. Fricsay Ferenc vezényel a felvételen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.