Nemes László Norbert Habilitációs Hangversenye

Március 31. vasárnap estéjén az Új Liszt Ferenc Kamarakórust Nemes László Norbert vezényelte a Zeneakadémia Solti György kamaratermében.

A koncert Mendelssohn 6 darab világi kórusművével kezdődött majd 3 zsoltárral folytatódott. A zeneszerző vokális művein érződik a barokk vokális tradíció, hisz ő hozta vissza a koncerttermekbe Bach-ot, és más barokk mestereket. Egy amatőr hangverseny látogató simán rávágja némelyikre, hogy ez biztos Bach, és pont ez a szép ezekbe a művekbe. Néhol ott a 19. század, de azt keretbe foglalja egy tökéletes, évszázadokon keresztül jól szolgáló, tökéletesre csiszolt keret.

A Sechs Lieder-t a legszebb német természetleíró versekből komponálta Mendelssohn, 3 ilyen sorozata van, amit a vidéki nyaralások ihlettek a 1830-as évek végén, és tulajdonképpen nem is koncertekre szánta a szerző hanem, ahogy a versek témája is mutatja, szabad ég alatti előadásra.

A három zsoltárban megmutatkozik, hogy ő ismerte legjobban a barokk ének szépségét és titkait. Érdekes volt nézni, ahogy a sima vegyes énekkar átrendeződött, és megszólaltak a 8 szólamú vallásos művek, az utolsóban ráadásul szólókkal. Bach motettái és oratóriumai hallgatásakor van hasonló élményem, hirtelen megértem azt hatalmas hitet ami a mai világban az egyszeri átlagember számára felfoghatatlan, az ilyen pillanatokért érdemes koncertre járni.

A koncertet színesítette Novák Anikó zongorista előadása, Liszt Pensée des morts művét játszotta a Költői és vallásos harmóniák sorozatból. Emlékezés a holtakra – nehéz téma. Abban az időben a halál gyakori látogató volt, a 19. századi szerzők visszatérő témája a halál így vagy úgy, Lisztnél különösen fontos ihlet forrás volt. Ezt a művet a zenetudósok imádják, ugyanis az első változatban, a 23 éves Liszt annyira látja a jövőt, hogy az tényleg elképesztő, később át kellett írnia a darabot, mert a világ nem volt kész befogadni még a tempó és ütem nélküli darabot, amelyben annyi féle és fajta hangsor, fura akkord van, hogy oldalakat tudnak írni róla a szakemberek. Hiába írta át Liszt “szalonképesebbé”, így sem fér bele egy átlagos szóló műsorba ez a darab, ami tényleg egy emlékezés, elmélkedés – ritkán hallani, örültem hogy itt megszólalt a mű.

A utolsó fogás, ha úgy tetszik a “desszert” Schönberg kórusműve, a Friede auf Erden volt.  Nehezen fogyasztható, nagyon különleges zene ez, még nem 12 hangú de iszonyatos feszültségek vannak benne. Schönberg ekkor még csak kereste a megoldást a tonalitás elvetésére, rendkívül nehéz előadni, épp ezért csak gyakorlott énekkaroktól hallani nagy ritkán. Én nem kedvelem ezt a zenei irányt, felvételről hallgatni ilyen stílust (főleg a későibb atonális műveket már) nem is nagy élmény szerintem – nem úgy élőben! A szép szót még véletlenül sem használnám rá, ám leírhatatlan élmény volt érezni az elképesztő feszültségekkel teli termet.

Halott, unalmas a komolyzene? Az ilyen koncertek a jó válaszok rá, különleges, szép, sokszínű, feszültséggel teli, és nagyon is élő, még akkor is ha pont a halálról szól.

Mendelssohn Mein Gott, warum hast du mich verlassen művét az Észt filharmonikus kórus énekli a ezen felvételen, Daniel Reuss vezényletével.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.