Vizinger Zsolt bejegyzései

Why so serious?

Sohasem szabad elfelejteni, hogy zenét azért tanul az ember hogy örömöt szerezzen magának és másoknak.

De mi van akkor, ha kevés az idő, készülni kell zene órákra? Könnyen kialakulhat az a helyzet, hogy hetekig nem zenélsz csak úgy, élvezetből.  Pedig ezért csináljuk, szóval néha tedd félre inkább a tanulnivalót, és zenélj csak úgy, kedvedre valót.

És a legjobb ezekben az önfeledt percekben (vagy órákban), hogy ilyenkor fogod észrevenni mennyit tanultál és fejlődtél az elmúlt hetekben. Kevés ennél nagyobb motiváló erő van.

Nemes László Norbert Habilitációs Hangversenye

Március 31. vasárnap estéjén az Új Liszt Ferenc Kamarakórust Nemes László Norbert vezényelte a Zeneakadémia Solti György kamaratermében.

A koncert Mendelssohn 6 darab világi kórusművével kezdődött majd 3 zsoltárral folytatódott. A zeneszerző vokális művein érződik a barokk vokális tradíció, hisz ő hozta vissza a koncerttermekbe Bach-ot, és más barokk mestereket. Egy amatőr hangverseny látogató simán rávágja némelyikre, hogy ez biztos Bach, és pont ez a szép ezekbe a művekbe. Néhol ott a 19. század, de azt keretbe foglalja egy tökéletes, évszázadokon keresztül jól szolgáló, tökéletesre csiszolt keret.

A Sechs Lieder-t a legszebb német természetleíró versekből komponálta Mendelssohn, 3 ilyen sorozata van, amit a vidéki nyaralások ihlettek a 1830-as évek végén, és tulajdonképpen nem is koncertekre szánta a szerző hanem, ahogy a versek témája is mutatja, szabad ég alatti előadásra.

A három zsoltárban megmutatkozik, hogy ő ismerte legjobban a barokk ének szépségét és titkait. Érdekes volt nézni, ahogy a sima vegyes énekkar átrendeződött, és megszólaltak a 8 szólamú vallásos művek, az utolsóban ráadásul szólókkal. Bach motettái és oratóriumai hallgatásakor van hasonló élményem, hirtelen megértem azt hatalmas hitet ami a mai világban az egyszeri átlagember számára felfoghatatlan, az ilyen pillanatokért érdemes koncertre járni.

A koncertet színesítette Novák Anikó zongorista előadása, Liszt Pensée des morts művét játszotta a Költői és vallásos harmóniák sorozatból. Emlékezés a holtakra – nehéz téma. Abban az időben a halál gyakori látogató volt, a 19. századi szerzők visszatérő témája a halál így vagy úgy, Lisztnél különösen fontos ihlet forrás volt. Ezt a művet a zenetudósok imádják, ugyanis az első változatban, a 23 éves Liszt annyira látja a jövőt, hogy az tényleg elképesztő, később át kellett írnia a darabot, mert a világ nem volt kész befogadni még a tempó és ütem nélküli darabot, amelyben annyi féle és fajta hangsor, fura akkord van, hogy oldalakat tudnak írni róla a szakemberek. Hiába írta át Liszt “szalonképesebbé”, így sem fér bele egy átlagos szóló műsorba ez a darab, ami tényleg egy emlékezés, elmélkedés – ritkán hallani, örültem hogy itt megszólalt a mű.

A utolsó fogás, ha úgy tetszik a “desszert” Schönberg kórusműve, a Friede auf Erden volt.  Nehezen fogyasztható, nagyon különleges zene ez, még nem 12 hangú de iszonyatos feszültségek vannak benne. Schönberg ekkor még csak kereste a megoldást a tonalitás elvetésére, rendkívül nehéz előadni, épp ezért csak gyakorlott énekkaroktól hallani nagy ritkán. Én nem kedvelem ezt a zenei irányt, felvételről hallgatni ilyen stílust (főleg a későibb atonális műveket már) nem is nagy élmény szerintem – nem úgy élőben! A szép szót még véletlenül sem használnám rá, ám leírhatatlan élmény volt érezni az elképesztő feszültségekkel teli termet.

Halott, unalmas a komolyzene? Az ilyen koncertek a jó válaszok rá, különleges, szép, sokszínű, feszültséggel teli, és nagyon is élő, még akkor is ha pont a halálról szól.

Mendelssohn Mein Gott, warum hast du mich verlassen művét az Észt filharmonikus kórus énekli a ezen felvételen, Daniel Reuss vezényletével.

Beethoven 1.

30 éves korában készült el az első szimfóniája, míg Mozart 9 évesen megírta az a saját elsőjét, miért?

Az ok egyszerű, Beethoven okos üzletember volt. Tudta, hogy bár Bécs a zenei világ fővárosa volt akkoriban, nagy zenekari koncertek mégis ritkák, ezért ha ki akar a két nagy előd árnyékból lépni akkor egy nagyon jó, friss és új anyagot kell bemutatnia. Először is bemutatkozott Bécsben mint zongorista, az arisztokrácia szalonjainak ismert figurája lett, újszerű, erőteljes zongora stílusával, és hihetetlen improvizációival meghódított mindenkit. Zeneszerzőként, mint szonáták és kamarazenék írójaként mutatkozott be. Ez is ügyes húzás volt, nagy divatja volt az esti kamaramuzsikálásnak minden házban, jól keresett a kották eladásából, és nevét megjegyezték.

1794-től a híres zenetudósnál, Albrechtsberger-nél tanult 1 évet, és már ekkor elkezdte a szimfóniát. Tanára szigorú szabályokat fektetett le, amit hamar fel is rúgott a lázadó Beethoven. Erről szól az 1., tiszteleg Mozart, és főleg Haydn előtt, de már megjelennek a beethoveni újítások. Nem megrendelésre írta, mint híres elődei, ez is egy újdonság volt. Ezért nem időre kellett elkészülni, és olyan lett amilyennek Ő akarta, nem a közönség és a megrendelők ízlését próbálta kielégíteni.

1800. áprilisában volt a bemutató, Beethoven saját zsebére rendezte a koncertet, és végül nagy siker lett, egy csapásra elismert nagy szerző lett. Persze a programon Haydn teremtéséből részletek, és egy Mozart szimfónia is szerepelt.

Az első tétel Haydn néhány évvel idősebb londoni szimfóniáira épül, egy lassú bevezetővel. Korabeli kritika hívta ezt Haydn-karikatúrának is. Második, lassú tételben fugato szerű, többszólamú szerkesztés móddal találkozunk, ami már újdonságként hatott, de az igazi meglepetés az üstdobok hangjegyként való használata, Mozart és Haydn csak mint ritmust használta. Harmadik tétel neve még ugyan menüett, ami kötelező része volt minden bécsi klasszikus szimfóniának, de ez már utalás a későbbi scherzo-kra, nem az a szép, nyugodt szalon tánc.

Solti György vezényli a chicagói szimfonikusokat a felvételen.

Chopin 204

Frédéric 204 éve született Żelazowa Wola-ban, Varsótól nem messze egy kis faluban.

A születésnap a jókedvvel egyenlő általában, de Chopin munkásságban nem könnyű felhőtlen és felszabadult érzéseket találni. A Közép- és Kelet-Európai népek sajátja ez, soha sem volt egyszerű az életünk, népdalaink inkább szólnak búról, szerelmei bánatról, nehéz életről, elvesztett társakról. De most ezt tegyük félre, Chopin mazurkái között van azért néhány ami a vidéki idillt, szép emlékeket festi le, fiatal korában már Varsóban lakott, de sokat nyaralt vidéken, itt fertőzte meg a népének sajátos zenéje, ami művészetének alapja lett.

Arthur Rubinstein könnyed és finom előadásában még tökéletesebb ez a kis remekmű. Vannak zenék amiknél kivételes esetekben jobb az előadás mint maga a zene, és ezért lesz ismert. Aztán vannak olyan művek amik utolérhetetlenek, van sok jó előadás belőlük, de azért ismerjük és szeretjük mert egyszerűen a zene jó. És van az a nagyon ritka alkalom amikor az előadó egy tökéletes műből létrehoz egy olyan előadást ami megismételhetetlen, Rubinstein-t mai napig Chopin-Standardként tartják számon, ebben a másodpercben is egészen biztosan több ezer ifjú zongorista hallgatja, és próbálja megfejteni ezt a csodát.

Etűdök

Többé kevésbé mindenkinek kell valamilyen etűdöket, gyakorlatokat ismételni napestig. Unalmas de használ, Liszt a legjobb reklám a Czerny etűdökre – és ő is utálta gyermekkorában!

Vannak művészek akik az ellenkezőjét gondolják, inkább gyakorolj könnyebb Mozart szonátákat, Bach prelűdöket és invenciókat – mondják. Az biztos, hogy sokkal nagyobb élmény ezeket a zeneileg tökéletes kis kompozíciókat tanulni, és  az eredményt is nagyobbnak érezzük, még ha nem is biztos hogy az. Az etűdök csak évek múltán hozhatnak eredményeket, ennyit meg nem láthatunk előre, akárhogy is próbáljuk elfogadni ezt a tényt logikusan, ellenkezés lesz a vége.

De a tanárod nagy valószínűséggel fel fog adni etűdöket, hogy lehet élvezetessé tenni? Nekem három módszer működött, plusz egy ami magától megy: a szokássá alakítottam. Erről írtam régebben, nekem a napi rutin része lett immár, hogy az etűdös könyvből végig játsszam 15-20 perc alatt az elmúlt években tanult kisebb-nagyobb, könnyebb-nehezebb gyakorlatokat, ezen nem is gondolkodok már, a bemelegítés része lett.

Az első módszer a hangzás. Ezek az etűdök mind teljesen ugyanúgy hangzanak. Miért? Mert a legtöbb C, G vagy F-dúr-ban van, és legritkább esetben modulálnak másik hangnembe. És ez még tetézve van a klasszikus korszak gyakorlatával: főleg I, IV és V fokokat használnak, ha kicsit tanultál szolfézst tudni fogod hogy ezek a tonika, szub-domináns és dominánsok. Például egy C-dúrban lévő etűdben az elején főleg valami C-re épülő skála vagy futam van (basszusban biztos valami C alapú akkord van), aztán jön mondjuk a G ami az 5. hang a C-dúrban, tehát a V. fok azaz a domináns, és így tovább.  Hogy lehet ezen változtatni? Lehet az egész etűdöt transzponálni, bár ez elég nehéz lesz az elején, de ha érdekel a szolfézs akkor érdekes lehet. Illetve nemes egyszerűséggel lehet úgy játszani, mint egy romantikus művet, sok pedállal, rubatoval. El lehet így szórakozni vele, csak aztán a tanárodnak nehogy így add elő :).

Másik módszer a változatok, vagy nevezhetjük variációknak. Ki ne szeretné Mozart “hull a pelyhes” variációit? Csináld meg ugyanezt az etűdökkel, némelyiknél nagyon könnyű dolgod lesz. A Könnyű technikai gyakorlatok című kiadás (Fantóné, Hajdu, Hernádiné, Komjáthyné szerkesztésben) több ilyen példát is ad. Az EMB-től meg lehet venni, a képek között látszik több ilyen variáció is.

Végül a szolfézs, zeneelmélet. Az első módszerben taglalt témákat ezeken az etűdökön a legkönnyebb megérteni, miért is annyira fontos a zenében a Tonika-Szubdomináns-Domináns hármas, hogy működik ez az I-IV-V. Persze tudom, hogyha csak úgy hobbiból zenélgetsz akkor azt gondolod “minek tudni ezeket nekem?”, de hidd el nekem, egy idő után szükség lesz rá, és rá eszmélsz hogy előbb kellett volna a hangszered mellett a szolfézst is gyakorolni.